Terei György-Nováki Gyula-Mráv Zsolt-Feld István-Sárközy Sebestyén: Fejér megye várai az őskortól a kuruc korig

Magyarország várainak topográfiája 3. Budapest, 2011.

A Castrum Bene Egyesület égisze alatt, a Civertan Bt. gondozásában, közös kiadásukban jelent meg az esztétikus küllemű, szemre is igényes kötet. A dunántúli Fejér megye várait mutatja be az őskortól a kuruc korig. A sorozat eddigi, északkelet-magyarországi megyéket, Borsod-Abaúj-Zemplént és Hevest bemutató kötetei után, most egy római birodalmi katonai létesítményekben is gazdag terület került sorra. Ráadásul székhelye az Árpádok szakrális központja, királyaink koronázó és temetkezőhelye: Székesfehérvár.

A kötet bevezetőjében a szerzők kinyilvánítják, hogy az előző kötetekkel ellentétben, az egyes korszakok várainak rövid áttekintő értékelésére is vállalkoznak. Persze mindezt sok szabadkozással, az adatok hiányaira, hézagosságára hivatkozva teszik. Valóban kevés a részletesebb történeti adatokkal is bíró vár a megyében. Emiatt még az egyes helyszínek összehasonlítását, a tipológia módszerét sem tekintik ördögtől valónak. Ezt is csak üdvözölni lehet!

A legfontosabb kérdések természetesen Fehérvár körül bontakoznak ki. Siklósi Gyula közzétett kutatásai sajnos általában kifejezetten apró mozaikkockákat eredményeztek a város és a feltételezett királyi rezidenciák területén. Joggal mutat rá Feld István, hogy ezek összeállítása néhol - tegyük hozzá, szükségszerűen - hipotetikus. Felhívja a figyelmet Zsoldos Attila érveire, melyek szerint a forrásadatokat olyan módon is lehet értelmezni, hogy nem is volt önálló királyi palota a koronázó városban, hanem esetleg a király és a prépost lakóhelye akár a kezdetektől egy épületegyüttes volt a koronázó templom északi oldalán.  Ennek ellenkezőjére is vannak azonban érvek. A királyi székhely kutatása tehát korántsem tekinthető még lezártnak.

Nagyon fontos kérdés az is, hogy maga a 'fehérvár' helynév eredetileg mit jelölt? Itt is megfontolandók Zsoldos Attila érvei, miszerint nehezen képzelhető el, hogy a koronázó és a királyi temetkezéseket is magába fogadó Boldogasszony templom a váron kívül épült volna fel, ahogyan azt Siklósi Gyula feltételezi. Szerintünk is, az eredeti Fehérvár az egész későbbi belvárosra kiterjedhetett, melynek falait persze a 18. századig folyamatosan alakították, javították, néhol a nyomvonalát módosították is. Nem csak a paloták, de némely templomok azonosítása sem áll vitán felül. Jó példa erre a Géza nagyfejedelem sírját is magába fogadó Szent Péter templom. Búzás Gergely meggyőző érvelése szerint nem a mai székesegyház előtt feltárt rotunda volt, hanem a koronázó templom tengelyében, attól nyugatra állt.

A három nagy korszak közül az őskoriak ismertek talán leginkább, Nováki Gyula 60 éve publikálta őket először.  Problematikus persze egyes objektumok felszíni régészeti leletekre alapozott keltezése. Például erősen megkérdőjelezhető: Nagykarácsony-Diófás-dűlő, Nagylók-Nagy-Garda, Perkáta-Faluhelyi-dűlő, Perkáta-Forrás-dűlő II., Székesfehérvár-Börgönd-Szent László-hegy a területükön és környezetükben gyűjtött őskori kerámiák ellenére is, véleményem szerint inkább Árpád-kori jellegűek. Más jellegű problémákat vet fel Ercsi-Hold-hegy esete. Itt vitán felül egy erődítésre alkalmas helyen lévő bronzkori lelőhelyről van szó. A felmért "sáncok" elhelyezkedése azonban nehezen képzelhető el. Egy másik helyszín, Bicske-Pince-dűlő esetében is készséggel elhisszük, hogy erődítés volt a dombon, de azért szerencsés lett volna az ezt bizonyító műholdképet közzétenni.

A római kor is érdekes tanulságokkal szolgál. Kár, hogy a csákvári későrómai erődről nem készült legalább egy helyszínvázlat az eddig előkerült részletei feltüntetésével. A limes esetében a jelzőtorony-őrtorony megkülönböztetés következetessége hagy némi kívánnivalót maga után. Persze minden jelzőtorony őrtorony is egyben, ám amennyiben megkülönböztetjük a limes-út jelzőtornyait a túlpartot figyelő, partközeli őrtornyoktól, ezt az elnevezéseknél következetesebben is lehetett volna érvényesíteni.

Az Árpád-kor fontos korai objektumai sajnos eddigi szerény kutatottságuk, sőt lokalizálásuk bizonytalansága miatt kisebb figyelmet kaptak. A már 1009-ben szereplő Úrhidára és az 1046-os események kapcsán a krónikákban említett Zámolyra gondolok. Előbbi esetében megtévesztő a megfogalmazás, miszerint nem kerültek elő az általam javasolt helyszínen régészeti leletek (nem volt mód ugyanis bemenni a nagytestű kutyákkal őrzött, bekerített területre). Zámolyon pedig legutóbbi helyszíni szemlémen úgy érzékeltem, hogy a középkori temető területén lévő templomrom körül lehetett a keresett udvarház, melynek déli oldalán egy ma is látható árokmaradvány van.

A "kisvárak", vagyis az én javasolt terminológiám szerint a preklasszikus várak  egész sora található Fejér megyében. Kronológiailag valóban fontosak közülük a későbbi kun Hantosszék területének ismeretlen történetű Árpád-kori várai. Annál inkább érdekes volna ez, minél pontosabban ismernénk a kun letelepülés időpontját.

Ugyanezen típus megítélésének egyik alternatív javaslata szerint, egyes esetekben ezek a várak inkább a későbbi klasszikus középkori várak előretolt védművei lettek volna. A példaképp felmerült Csókakő-Sánci-dűlő területéről azonban nem látható be a Mór-Székesfehérvár közti út, így az biztosan nem lehetett a várépítés indítéka. Ilyen értelemben tehát aligha lehet a hegyivár védelmi rendszerének az előretolt eleme.

A község- és birtokhatárok precíz figyelembe vétele minden korszakban fontos. A római-kori helyszíneknél is (pl. a Vetus Salina 3. nem Adony, hanem Kulcs, az Intercisa 4. jelzőtorony pedig nem Kisapostag, hanem Dunaújváros területére esik). Még fontosabb ez a középkoriak esetében. A jelenlegi Kincsesbánya határában ismert két Árpád-kori vár például nem a Csákok fehérvárcsurgói, hanem a Gutkeled nemzetség gúti birtokának területén található.

A várak neve sem a véletlennek tulajdonítható. Feltűnő és elgondolkodtató körülmény például, hogy Lovasberény egyik 13. századi birtokosát Csák nembeli Mihálynak hívták.  Történetesen Mihályvárnak hívják a falu felett emelkedő - tudomásunk szerint kizárólag bronzkori - várat is. Gyanús, hogy miért találtak az 1960-as években folytatott ásatás során a Kisvár tetején csak egy bronzkori réteget, miközben a lejtőn már hármat figyeltek meg. Nem kizárt, hogy itt is lehetett egy elpusztult Árpád-kori erősség.

Természetesen Fejér megye esetében sem lehet a kötettel lezárni a kutatásokat, az egy közbülső állomása csak a folytatódó munkának. Már most is fél tucatnyi új adattal rendelkezünk, melyek terepi kontrollt igényelnek. Olyan esetekben is - hogy csak egy konkrét példát említsek - mint a nemzetségnek is nevet adó Baracska Várdombja.

Mindazonáltal nyugtázhatjuk, hogy egy újabb alapvető kézikönyvvel lettünk gazdagabbak. A szerzőket és az alapos munkát végző szerkesztőt, valamint az igényes grafikai terv készítőit is elismerés illeti. | Dénes József

Eredetileg megjelent: Castrum 2012/1-2. 65-67.