ÖRÖKSÉGVÉDELEM

ATREUS

TANÁCSADÓ ÉS SZOLGÁLTATÓ
BETÉTI TÁRSASÁG


9735 Csepreg, Hunyadi u. 14.
telefon: 06 94 365 593
mobil: 06 30 857 2755
e-mail: atreus@pr.hu
Legfrissebb bejegyzések:
2015-12-03
"Élő Vár Zemplénben" című kiemelt turisztikai projekt bemutatása | részletek
FÜZÉRI FELSŐVÁR TURISZTIKAI HASZNOSÍTÁSA,RÉSZLEGES MŰEMLÉKI REKONSTRUKCIÓJA A rekonstrukció célja, hogy Füzér vára – a 16-17. századból fennmaradt gazdag tudásanyag felhasználásával...
2015-11-25
329 év után elérte eredeti magasságát a Regéci Vár öregtornya | részletek
Felkerült az öregtoronyra a tetőzet, így az I. Lipót császár és király parancsára 1686-ban lerombolt vár 329 év után elérte eredeti magasságát – mondta el Virág Zsolt projektmenedzser (Magyar...
2015-11-22
Az Egri Érseki Palota projektjének műszaki zárása | részletek
2015. november 20. Érseki Vagyonkezelő Központ EGRI ÉRSEKI PALOTA KULTURÁLIS, TURISZTIKAI ÉS LÁTOGATÓKÖZPONT SAJTÓKÖZLEMÉNY AZ EGRI ÉRSEKI PALOTA KULTURÁLIS, TURISZTIKAI ÉS...
Minden bejegyzés

Regéc várának története

Minden bizonnyal a szarv alakú, kettős csúcsú hegy szláv neve volt eredetileg a Regéc. Vagyis azon váraink közé tartozik, melyek az őket hordozó hegy nevét vitték tovább. Hasonlóan egyébként a környékbeli Boldogkőhöz (régi nevén: Boldvakőhöz) vagy Füzérhez.

Fontos kérdés, vajon ki s mikor építhette a várat? Erre biztos választ nem tudunk adni. Talán a megye egészének történeti vizsgálata vihet közelebb. A meghatározó birtokos nemzetség az Abáké volt. A megye későközépkor óta használt neve is Abaújvárra, régi - állítólag az 1041-44 közt uralkodó Aba Sámuel király által kiépített - központjára utal. Füzért II. Endre (1205-1235), korábbi tulajdonosától Aba nembeli Vak Andronikusztól vette meg. Erről egy későbbi oklevél visszamenőleges elbeszéléséből értesülünk. Nem tudjuk azonban közelebbről, mikor is épültek pontosabban a Zempléni-hegység várai. Füzér esetében egyértelmű, hogy valamikor 1235 előtt. Boldvakő neve egy Bod nevű személy birtoklására utal. Mivel kifejezetten a várat hordozó szikla neve, alighanem a vár eredeti építtetőjét tisztelhetjük benne. Kár, hogy nem tudjuk egy történeti forrásban szereplő személlyel egyértelműen azonosítani. Az már csak a fantázia játékának tűnik, ha az 1132-es Sajó-menti csata kapcsán a krónikában említett Bod ispán is eszünkbe juthat (a jelenlegi kutatás fő vonulata napjainkban még nem tudja elképzelni, hogy ennyire régen is épültek volna hegyi magánvárak).

Regécről elmondható, hogy a környék legnagyobb vára.

Kitérő: vajon kezdetben csak a felsővár épült volna meg? A kettős csúcsú hegy két kiemelkedő pontja közül eddig csak az északin történt érdemi feltárás. Az ásatást végző régészek periodizációs elképzelésén az látszik, hogy hajlamosak egy kis területű korai várra gondolni s aztán annak fokozatos térbeli növekedésével számolni. Ez jellegzetes evolucionista felfogást tükröz, mely persze akár alapos is lehet. Fel kell hívni azonban a figyelmet arra, hogy az ilyesfajta periodizációk gyakran nélkülözik az egyértelmű bizonyítékokat, ami persze a hasonló kutatások során megfigyelhető jelenségek esetlegességével könnyen megmagyarázható. Az óvatosság minden esetben indokolt, azonban nem árt  emlékeztetni rá, hogy kétféle hiba egyaránt lehetséges. A túlzott bátorság és a túlzásba vitt óvatosság egyaránt hamis képet eredményez! Ha csak a soha nem mellőzhető racionalitás felől közelítjük meg a kérdést, akkor azt kell gondolnunk, hogy ostobaság lett volna csak az északi kiemelkedésre várat építeni. Olyan módon ráadásul, hogy a támadókat békésen felengedik a hegytetőre s a magasabb déli kiemelkedést eleve átengedik nekik. Sokkal jobban elképzelhető, hogy az erődítés kezdettől magában foglalta az egész hegytetőt.

IV. László király Baksa nembeli
Simon fia György mester érdemeiről, 1288:

"amikor a hitszegő és megszámlálhatatlan tömegű tatár nép bűnös szándéktól vezérelve országunkra támadt, e György mester maga mellé véve rokonainak, társainak és barátainak hasznavehető segédcsapatait, több alkalommal ismételten hatékonyan és dícséretet érdemlő módon küzdött meg ezen tatárokkal hazánk védelmében és irántunk való hűségének bizpnyságául úgy, hogy rokonai és szerveinsei sok súlyos sérülést szenvedtek, illetve meghaltak és igyekezetével országunk lakói körül sok foglyot kiszabadított a tatárok fogságából, továbbá győzelme jeléül szokás szerint sok tatár fejét elküldte hozzánk." (Sz. Galántai Erzsébet fordítása)

Minden bizonnyal a vár alatt vívott csatát a tatárokkal, második magyarországi betörésük idején 1285-ben Baksa nembeli Simon fia György. Ugyan egyesek hiperkritikával vitatják, hogy itt az oklevélben szereplő 'Regéc alatt' kitétel feltétlenül a már álló várra utalna, de ezzel helyénvaló nem egyetérteni! Nehéz elképzelni ugyanis, hogy egy királyi kancellárián kiállított adománylevélben, egy az országban amúgy kevésbé közismert hegy nevével jelölnék meg egy győztes csata emlékezetét. Ha viszont 1285-ben már közismert volt a regéci vár léte, akkor az aligha csak röviddel a harc előtt épült. Tehát semmi sem zárja ki, hogy akkor már több évtizedes, vagy akár még hosszabb múltja volt. Nem derül ki a tatárokkal vívott csata említéséből, hogy  a vár akkor kié volt.

Érdekes tény, hogy 1285-ben két tatárok elleni győzelemről is hallunk egy-egy vár alatt (a másik az erdélyi Torockó). Ez talán azzal magyarázható, hogy a 10. századi magyar kalandozókhoz hasonlóan a tatárok foglyaik  révén kapható váltságdíj reményében mehettek a védett helyek alá. Ugyanez ismétlődött 1286-ban a kis-lengyelországi Szandec vára (erődített klarissza kolostora) alatt, ahol ismét Baksa Simon Fia György aratott győzelmet a tatárok fölött.

Akár egy ismeretlen előző birtokos építtette, akár az Aba nemzetség valamelyik tagja, Regéc az utóbbiak egyikének birtokaként tűnik föl. Aba Amadé nádor, a híres kiskirály Regéc várában is lakhatott, hiszen itt keltezte 1307-ben egy oklevelét. Kassai meggyilkolása (1311) után a király rátette  a kezét vagyona jelentékeny részére. Regéc várnagyságát tisztségként - ma úgy mondanánk szolgálati birtokként - Petenye fia Péternek adta. Az ő regéci ispán címe arra utal, hogy a többi Amadé birtokolta vár között elsőbbség illethette meg.

Petenye fia Pétertől, aki 1317-ben lázadt fel, Druget Fülöp ostrommal foglalta el a várat. Jutalmul ő is honorbirtokként kapta. Családjáé volt 1342-ig, Druget Vilmos nádor haláláig.

Mondják, nem ismétlődik a történelem, pedig dehogynem! I. Lajos apjához hasonlóan ezt követően visszavette a várat királyi kezelésbe.

Tudtunkkal 1422-ig ez így is maradt. A vár tényleges birtoklása ekkoriban előbb önálló várnagyság volt, majd 1390 után az abaúji ispánsághoz kapcsolódott. Zsigmond király 1422-ben  hűbéresének, Lazarevics István szerb uralkodónak adta - többek között - Regéc várát és uradalmát is. Egészen Szerbia török hódításáig, 1459-ig a szerb despoták voltak a birtokosok. Mátyás király aztán nagybátyjának, Szilágyi Mihálynak juttatta 1459-61 között.

Később, 1464-ben az utolsó nemzeti királyt is adó Szapolyai család lett a vár ura. Regéci építkezéseikről 1517-19-ből maradtak feljegyzések. Ferdinánd ellenkirály vezérének, Nicolaus Salmnak csapatai 1527 őszén, Tokajjal együtt Regécet is elfoglalták János királytól. Valószínűleg 1528/29-ben került újra János király kezére. Fels generális 1537-es hadjárata során megint Ferdinánd király párthíveié lett (május 19.). Ekkor Regécen 15 német zsoldos szolgált (Pálffy 1999.32.). A hamarosan megkötött váradi béke (1538. február 24.) azonban úgy rendelkezett, hogy Regécet vissza kell adni János királynak.

János király halála után, 1541 elején Tokajjal és Tályával együtt került 95.000 Ft zálogösszeggel Serédy Gáspár és György birtokába. Gáspár örököse, nővérének fia volt Alaghy János. Neki köszönhetően tartott ki 1556 őszén Kassán túl egyetlenként Regéc Ferdinánd pártján. Ezért is adta el neki más örökösök kizárásával 1560 elején a regéci uradalmat a király 18.000 magyar forintért.

1562-ben, amikor lest vetve neki, Rimaszombat közelében a törökök elfogták Bebek Ferencet, Alaghy János regéci lovasai is ott voltak.

Alaghy Judit fiát, Mágochy Ferencet 1603-ban törvénytelenül kényszerítették a Habsburgok Regéc átadására. Bocskai híveként 1606-ban ő volt a kassai főkapitány. A fejedelem halála után átadta a várost a király által kinevezett kassai főkapitánynak s Regécre vonult vissza. Az Alaghyak kihalása után Esterházy Miklós nádor lett Regéc ura. Götz generálisnak meg is mutatta a regéci várat, ahová frissen nevezte ki parancsnoknak Örsi Zsigmondot.

Ebből az időből maradtak fenn Regécről a legjobb összeírások. Ezek egyike Gyöngyösy János főporkoláb kinevezésekor keletkezett 1635 augusztusában. A másikat pedig Szluha Mátyás udvarbíró beiktatásakor írták 1639-ben. Eben az időben főporkolábnak a vár általános s főleg katonai parancsnokát nevezték. Az udvarbíró az uradalom felelős gazdasági vezetője volt.

Szalárdi János leírást adott az 1644-es ostromról. Ebből kiderül, hogy amikor kidőlt a külső várfal egy szakasza, Örsi Zsigmond várparancsnok "nem vette vala tréfára" a dolgot s "nagyon sok vas sulymot hányata ki vala a törésre", így akadályozva meg egy esetleges gyalogsági rohamot. Aztán, amikor már a saját szobáján is keresztül ment egy ágyúgolyó, a vár feladása mellett döntött. A vár feladása után az erdélyi fejedelem vacsorán látta vendégül Örsit, aki elismerően szólt Rákóczi tüzéreiről, akik "olly messze levő sáncbul az házak ablakaira, s csak a lövőlyukakra is mint rá tudtak volna irányzani".

Kemény János emlékirataiban leírja, hogy amikor I. Rákóczi György hadai ostromolták Regécet, Esterházy Miklós nádor kérte, hogy egy emberét bocsássák be oda, hadd hozzon ki számára bort. Az erdélyi fejedelem, noha gyanították hogy főleg a védők biztatása cél, magnanimitást (nagyvonalúságot) mutatott s teljesítette a kérést.

Georg Kraus erdélyi szász krónikás tudósítása az 1644-es ostromról: "szeptember 6-án a fejedelem seregével Regéc vára alá vonult s azt erősen lövetni, ostromolni kezdte. 25 fontos golyóbisokkal 969 lövést adott le a várra és 11 nap múlva be is vette, saját seregével megszállotta, a bennlévő katonáknak pedig szabad elvonulást engedélyezett. Ezeknek egy része Szendrőre, másik része Fülekre távozott."

A linzi béke (1645. december 16.) biztosította formálisan és jogilag is Rákóczi és fiai számára Regéc és Tokaj birtokát.

1670. április 10-én I. Rákóczi Ferenc Sárospatakon letartóztatja Ernst Rüdiger Starhemberg tokaji és szatmári parancsnokot (Bécs későbbi, 1683-as védőjét) s a regéci várban őrizteti. Az osztrák főnemes leányának a keresztapja volt.

1672-ben Rákóczi a bujdosók elől Regécre húzódott vissza. Utóbbiak ostromolták is a melléjük állni nem akaró választott erdélyi fejedelmet, német-római birodalmi herceget. Az ostrom hevességéré utal, hogy abban a palánk mindhárom kapuja elpusztult. Az addigi palánk helyett ezt követően egy ötbástyás újat építettek. Komoly feladat volna ennek azonosítása és feltérképezése az esetleg még látható mai felszíni nyomok alapján. Csak ezt követően alkothaunk majd teljes képet a 17. századi várról!

1685 őszén, Thököly váradi pasa általi letartóztatása és Kassa eleste után Caprara generális foglalta el. Ekkor a császáriak felgyújtják a várat. A haditanács rendeletére 1686 elején Szádvárral együtt szabályosan lerombolták, ettől kezdve már csak romként emlékeznek meg róla.

Irodalom:

Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I-V. Bp., 1890-1941. (reprint: Bp.,1985.) I. 198.

Csorba Csaba: Regélő váraink. Bp., 1997. 190-195.

Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387-1437). Bp., 1977. 144-145.

Engel Pál: Magyarország világi archontológiája 1301-1457. I-II. Bp., 1996. I. 399.

Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára I-IV. Pest, 1851. (reprint Bp., 1984.) III. 284.

Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13-14. századi Magyarországon. Bp.,1977. 181.

Gál-Mlakár Viktor: Regéc vára. In: Castrum 2008/1. 212-214.

Magyarország műemlékei II. A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. Összeállította: Gerecze Péter. Bp.,1906. 87, 1055.

Gerő László: Magyarországi várépítészet. Bp., 1955. 194.

Gerő László: Magyar várak. Bp., 1968. 65.

Giber Mihály: A regéci vár régészeti kutatása 2006-2011 között. In: Várak, kastélyok, templomok 2012/1. 12-15.

Giber Mihály-Simon Zoltán: A regéci vár 2009. évi feltárása. In: Castrum 2010/1. 77-85.

Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza.I3-III. Bp.,1987., IV. Bp., 1998. I. 134-135.

H. Takács Marianna: Magyarországi udvarházak és kastélyok (XVI-XVII. század). Bp.,1970. 230-231.

Járási Lőrinc: A regéci vár és környéke. H.n. (Miskolc), 1992.

Joó Tibor: A regéci vár. In: Herman Ottó Múzeum Közleményei 16. (1977) 29-35.

Kiss Gábor: Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon. Bp., 1984.

Korai Magyar Történeti Lexikon (9-14.század). Bp., 1994.  568.

Kőnig Frigyes: Várak és erődítmények a Kárpát-medencében. Bp., 2001. 16.

Majláth Béla: Regécz vára történetéhez a XVII. század második felében. In: Történelmi Tár 1889. 1-25.

Magyarország vármegyéi és városai. Abaúj-Torna vármegye és Kassa. Szerk.: Sziklay János és Borovszky Samu. Bp., 1896. 287.

Melegh Szabolcs: A regéci vár birtoklástörténete. In: Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kara tudományos diákköri közleményei I. 1999-2000. évi dolgozatok. Szerk.: Fazekas Csaba. Miskolc, 2003. 129-144.

Nováki Gyula-Sárközy Sebestyén-Feld István: Borsod-Abaúj-Zemplén megye várai az őskortól a kuruc korig. Bp.-Miskolc, 2007. 81-82.

Simon Zoltán: Elfeledett emlékhelyünk: Regéc vára. In: Várak, kastélyok, templomok 2005/2. 4-6.

Simon Zoltán: A regéci vár kutatásának eddigi eredményei. In: Castrum 2007/1. 121-126.

Tóvári Judit: Borsod-Abaúj-Zemplén megye műemléki bibliográfiája. Miskolc, 1983. 195-196.

Urbaria et Conscriptiones I-VII. (A MTA Művészettörténeti Kutató Csoportjának Forráskiadványai). Bp., 1967-1984. IV/210-215., V/99-101.,VI/183-186.

Várépítészetünk. Szerk.: Gerő László. Bp., 1975. 313.

Vártúrák kalauza. Észak-magyarországi, alföldi várak és vártúra-útvonalak. Szerk.: Dely Károly. Bp., 19752. 237-243.


Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére

Add a Facebook-hoz
Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Grafikai Stúdió