Nyugat-Dunántúl a 10. században
(kísérlet a helynevek értelmezésére)
Vidékünkön - éppúgy mint a Kárpát-medence 10-11. században lakott részein mindenütt - megtalálhatók a honfoglaló törzsekkel, vezérekkel és szolgálónépeikkel kapcsolatba hozható helynevek. Ezek korai történelmünk megismerése kapcsán való felhasználását illetően jelentős felfogásbeli különbségek mutathatók ki a korszakkal foglalkozó történészek között. Az egyik iskola messzemenő következtetéseket von le belőlük. Györffy György pl. folyóparti "nomadizáló" útvonalakat olvasott ki az ugyanazon folyó felső és alsó folyása mentén található azonos helynevekből. Heckenast Gusztáv a speciális foglalkozást folytató ún. szolgáltató falvakat a Szent István előtti korból eredeztette, azon az alapon, hogy szerinte a térképen jellegzetes csoportokat alkotnak a fejedelmi szálláshelyek körül. Makkai László Erdély 10. századi múltjának politikatörténeti fejleményeit vélte kiolvasni bizonyos helynevekből. Ezzel szemben a másik iskola képviselői rendkívül szkeptikusak a toponímia történeti hasznosíthatóságát illetően. Kristó Gyula egyenesen arra gondol, hogy korai századainkat egyfajta "primér névtelenség" jellemezné. ?szerinte és követői szerint a helynevek nem igazán hasznosíthatók történeti forrásként.
Mi ezen nézetkülönbségek ismeretében, egy szűkebb terület - az egykori Moson, Sopron és Vas megye - példáján megpróbáljuk részletesebben elemezni az esetleges tanulságokat. Vajon lehet-e értelmes rendbe szedni a toponímia adatait? Elképzelhető, ill. valószínű-e, hogy a helynevek az egykori valóságot tükrözik? A következőkben helynévi adatokat közlünk és felsoroljuk az azok között esetlegesen megragadható kapcsolatokat. ?rásunkat egyfajta "gondolat-kísérlet"-nek szánjuk. A mellékelt térkép talán másokat is új összefüggések felismerésére késztet (vagy megerősíti szkeptikus alapállásukat).
Törzsnevek
A magyar törzsek helynévi emlékei közül a Jenőt kivéve valamennyinek ismerjük területünkre eső példáját. A Jenő hiánya könnyen magyarázható azzal, hogy országos viszonylatban is a legkevesebb van belőle, tehát kimaradása statisztikailag véletlennek tulajdonítható. Mindez összhangban van azzal a megfigyeléssel, miszerint a hét törzs neve tökéletesen eloszlik a teljes megszállt területen, mindez azt jelenti, hogy az ún. törzsek nem voltak territoriális egységek.
A feltételezett kabar törzsek nevei is előfordulnak, csakúgy mint az ország más részein (Berény, Kazár, Szabir, Varsány).
Fejedelmek, vezérek
A vezérek szállásait jelző helynevek éppen úgy, mint a törzsek nevei látszólag "keverten" helyezkednek el. A hét magyar törzs élén álló nemzetségek közül hiánytalanul jelen van területünkön mindenegyik. A későbbi magyar elbeszélő források és az egykorú külföldi feljegyzések alapján rekonstruálható a korszak magyar fejedelmeinek, vezéreinek hozzávetőleges nemzedékrendje. Árpádtól Szent Istvánig öt generációval számolhatunk. Valamennyi képviselteti magát a Nyugat-Dunántúlon is.
Árpád nemzetsége
Az Árpádok honfoglaláskori első generációját területünkön a Moson környékére lokalizálható Árpád-ér és a későbbi Füles körzetében létezett Szabolcs helynevek jelzik. Nyilván egyik szálláshely sem véletlenül képződött. Moson honfoglalást követő évtizedekre keltezhető nagyméretű sáncvára a terület regionális igazgatási központja lehetett. A Duna mentén vezető fontos stratégiai útvonalon helyezkedik el. Győrffy feltételezése szerint a nyugat-kelet irányú Duna-szakasz 904 (Kurszán bajorok általi meggyilkolása) után került volna Árpád ellenőrzése alá. Amennyiben a vezérek folyóparti útvonalaival kapcsolatos elképzelése jogos, akkor ebből az következik, hogy a legnagyobb fejedelemnek a Kárpát-medence fő folyója mellett kellett vonulgatnia. Az is valószínűsítheti ezt, hogy az új haza birtokbavételét követően a Németország felé történő katonai akciók elsőrendű felvonulási iránya lehetett a Duna jobbpartján vezető - még a rómaiak által kiépített - út. Árpád legkisebb fia, Zolta Sárvár mellett, a Rába-Herpenyő-völgy keleti oldalán létesített szállást. Az sem elképzelhetetlen, hogy ezt még maga Árpád alapította, tudniillik az atyai szálláshelyet mindig a legkisebb fiú szokta örökölni. Hogy mennyire folyamatos lehetett ennek az udvarhelynek a használata, jelzi hogy az Ikervár határában található erdőt Árpád egyik unokájáról Tevelről nevezték el (a keresztény monarchia idején is tovább használták, mint azt jól mutatja a Salamon király 1073. évi itt tartózkodásáról szóló adat). Tormás herceg, Árpád dédunokája két helyen is birtokolt szállást. Az egyik Soprontól északnyugatra, a Bécsújhely felé vezető úton található. Itt, mint azt a helynév (Tormáskér) mutatja Kér törzsbeli vitézek telepedtek le. A másik szállás a Répce baloldali mellékvizeinél (Pós-, Metőc-patak) létesült, olyan helyen, ahol korábban Ond, Lád és Kál vezérek szállásoltak. Ez a mai Tormásliget Csepregtől északkeletre. Elképzelhető, hogy ez utóbbi már az augsburgi vereséget (955) követően létesült. Nem kizárt, hogy Géza fejedelem közvetlenül Tormást követően - esetleg még "trónörökös" korában - hozott létre egy udvarhelyet a mai Tormásliget és Szakony között, a Pós-patak mellett. Másik ismert szállása a Duna mentén, Oroszvár szomszédságában volt, attól 5 km-re (Győd-Németjárfalu). Elképzelhető, hogy az ő fejedelemsége idején került sor a varég-orosz határőrök letelepítésére és a róluk elnevezett vár építésére. Mindez jól összhangban lehet a Géza uralkodása alatt tapasztalható - inkább védekező jellegű - németekkel kapcsolatos politikával. Ugyanebben az időszakban létesülhettek a későbbi Szent István pogány Vajk nevével jelzett szállások. Az egyik ilyen egyszerűen Szabolcs közeli udvarhelyének folytatása lehetett Pereszteg határában. A másik a nagyméretű locsmándi sáncvár Árpádok általi birtokba vételével lehetett kapcsolatos. Már István uralkodása alatt keletkezhettek a Szár László fiának Bogyoszló ("Bonuzlo") hercegnek nevét viselő udvarhelyek. Egyikük a Soprontól délre található - már a korábbi időszaktól kezdve folyamatos - szálláshely folytatása lehetett (Sopronkeresztúr). Egy másik a Rábaköz közepén a Kapuvárt Árpással összekötő főút mellett volt. Egy harmadik pedig a Sárvár körzetében létezett régi Árpád-házi szállás körzetében Sárvártól 4 km-re északra.
Szabolcs nemzetsége
Szabolcs szállása a Kardos-ér mentén - a "Soproni- kapun" át a Kárpát-medence belsejébe vezető második legfontosabb útvonal közelében - helyezkedett el. A 10. század egyik leghatalmasabbb méretű sáncvárától, Soprontól 17 km választja el. Győrffy elképzelése, hogy a nyugati hadjáratok kapcsán bizonyos határközeli folyómenti gyülekezőhelyei lettek volna az egyes törzseknek, nem bizonyítható (ezek egyike lett volna Szabolcs nevezett szállása). Tudniillik a Kárpát-medence területén igen sok helyütt - és korántsem csak a peremvidékeken - mutathatók ki a legkülönbözőbb vezérekre, fejedelmekre utaló helynevek. Amennyiben feltételezzük, hogy ezek tényleg a 10. század állapotait tükrözik, akkor a lehető legtermészetesebbnek tűnik az a tény, hogy ezek gyakorlatilag kivétel nélkül kisebb-nagyobb folyóvizek mellett találhatók. Az is igaz, hogy a hadjáratok előtt valahol gyülekezni kellett az azokban résztvevő fegyvereseknek. A gyülekezőhelyeken gondoskodni volt szükséges a nagyszámú ló takarmányozásáról és itatásáról, tehát ha nem is írná Konsztantinosz Porphürogenétosz, hogy háború esetén a folyóknál gyülekeznek, ez akkor is magától értetődő volna. A krónikák szerint Szabolcs unokája volt Csák. Területünkön négy olyan helységnév is van, amit az ő szállásaival hozhatunk kapcsolatba. Az egyik a Sopronból Bécs felé vezető út mellett, a vártól 8 km-re északnyugatra keletkezett. Valószínűleg azzal magyarázható, hogy a 10. század közepén az Árpádok ellenőrzése alá kerülhetett a korábban a Téténytől leszármazó "gyula-család" által birtokolt nagy soproni sáncvár. Egy másik szálláshelyet a kőszegi hegység déli lábánál található mai Cák falu neve jelez. Talán nem véletlen, hogy tőle 3 km-nyire van a velemi Szentvid-hegyen található 10. századi sáncvár. Harmadik udvarhelye a mai Ják falu területén jött létre Szombathelytől (az ókori Savaria-tól) 10 km-re délre. Nem kizárt, hogy ezt Bulcsú 955. évi halála után alapították. Ebben az esetben annak jele ez, hogy a Lád nemzetség korábbi Szombathely környéki szállásait az Árpádok vonták ellenőrzésük alá. Negyedik udvarhelye a Rába balpartján Sárvártól 10 km-re északra keletkezett. Ez a Sárvár térségében a 10. század eleje óta folyamatosan meglévő szállások folytatásaként értékelhető. A két utóbbi udvarhely a későbbi évszázadokban a Csáktól leszármazó Ják-nemzetség két legfontosabb központja lett.
Kurszán nemzetsége
Az az adat miszerint Kurszán fejedelemet a Fischa mellett gyilkolták meg, azzal együtt hogy szállása volt - Árpádhoz hasonlóan - a nagy fejedelmi szigeten a Csallóközben, valószínűsíti, hogy a kalandozó hadjáratok főútvonalán, a Duna jobbparti úton időnként a Gyula méltóságot viselő második fejedelem is megjelenhetett. Kurszán 10. század közepén élt leszármazottja lehetett Kend vezér. Nagyon érdekes, hogy egyik szálláshelyét Szarvaskend néven ismerjük. Ez ugyanolyan "totemisztikus" név, mint az Anonymusnál szereplő Apafarkas Agmánd. Talán nem alaptalan arra gondolnunk, hogy a feltételezésünk szerint Leveditől - a magyarok első fejedelmétől - leszármazó és a Megyer törzs élén állt nemzetség eredetmondája lehetett az ún. csodaszarvas-monda (Hunor és Magyar története). Csak az érdekesség kedvéért említjük meg, hogy a Kárpát-medence keleti részén, az erdélyi Doboka vár szomszédságában szintén található egy Szarvaskend. Utóbbi is a Kurszántól leszármazó nemzetség szállása lehetett. A területünkre eső szállás a kalandozók Itália felé tartó távolsági útvonala mellett helyezkedett el a Vasi-Hegyhát fennsíkján. Kend másik szállása a Pinka egyik mellékpatakjának, a Szék-pataknak a völgyében keletkezett. Tőle 13 km-re esik a hatalmas - elrendezését tekintve Dobokához hasonló - Pinkaóvár. Később ugyanezt a települést Vasverőszéknek hívták, ami arra utal, hogy itt eredetileg is a vezér szolgálatában álló vasművesek éltek.
A pontosabban nem ismert vezérek közül több szállással is rendelkezett Velek. Az Anonymus szerint "igen nevezetes nemzetségű" vezér a Pinka mellékvizénél a Fehér-pataknál bírt szállással. A nagyméretű pinkaóvári sáncvár közelében, attól 4 km-re nyugatra. Ezenkívül a Lapincs völgyében, a nyugatra vezető főútvonal mellett. Rendkivűl gyanússá teszi a dolgot, hogy Anonymushoz hasonló megjegyzés tesz Konsztantinosz Porphürogenétosz Levedi nemzetségéről. Könnyen elképzelhető, hogy ez nem véletlen. Már csak azért sem, mert Velek vezér szállásai több helyütt is nagyon jól összhangba hozhatók a Kurszántól leszármazó vezérek szállásaival.
Huba nemzetsége
Vidékünkön Győrffy feltételezése szerint Huba vezér lehetett a területi igazgatást gyakorló fejedelem. Teljesen más úton mi is hasonló következtetésekre jutottunk. Tény, hogy az egykori Huba falu (amely valaha a mai Bük és Bő között létezett) és a vélhetően 10. század közepén élt "okos" Szemere nevű unokájának szállását jelző falunév egyaránt a Répce balpartján helyezkedik el. Ez arra utal, hogy a nemzetség több generáción át használhatta - többek között - a Répce menti útvonalat. Szemere Anonymus által megörökített jelzője talán azzal lehet kapcsolatos, hogy okosan igazodott az Árpádok Augsburg utáni politikájához. Mindenesetre leszármazottja még III.Béla korában sem esett ki a király tanácsából.
Ond nemzetsége
Ond vezér két szállással is rendelkezett a helynevek tanúsága szerint. Az egyik a Répce baloldali mellékvize, a Pós-patak mellett települt Und, a másik a Perintbe torkolló Arany-patak mentén Ondód. Feltehetően az ő unokája volt Kán vezér. Egy időben jelentős - az Árpádok számára negatív előjelű - tevékenységet folytatott. Tudniillik harcban állt azzal a Beleddel, aki "összehozta" a Géza és Sarolt közti házasságot. Az Ond vezértől származó Kán- és Bár-Kalán-nemzetségnek egyik 10. század második felében élt tagja lehetett Bár (más néven Bor). Nem kizárt, hogy az Itália felé vezető távolsági út egyik - a mai Muraszombattól nyugatra lévő - állomása, a későbbi Borhida róla kapta nevét.
Lád nemzetség
A Lád nemzetség - vélhetően a honfoglalás korában élt - őse, Ondhoz hasonlóan ugyanazon két vízvidéken birtokolt szállást. A Répcébe torkolló Pós (Metőc)-patak mellett és az Arany-patak Perintbe torkollásánál. A nemzetség második generációjának két kiemelkedő alakját is ismerjük a korabeli külföldi forrásokból. Bogát vezér 921-ben itáliai hadjáratot vezetett Árpád legidősebb fiával Tarhossal együtt. Vélhetően fivére lehetett Kál harka, Bulcsú apja. Bogát egyik szálláshelye a Gyöngyös-patak mellett az ókori Savaria romjaitól mintegy 5 km-re délkeletre volt. Kál vezér három ismert szállása közül a legészakibb a Pándorfalui-fennsíkon lehetett Nezsidertől északra. Itt vezetett keresztül az a nyugatra vezető főútvonal, amely a mai Brucknál (Anonymusnál Göncöl hídja) lépi át a Lajtát. Egy másik szállás a vélhetően az apjáról elnevezett Ládony közvetlen szomszédságában, a Metőc-patak mellett képződött (a mai Sajtoskál). Harmadik szálláshelye, a mai Káld Kemenesalján, Sajtoskálhoz hasonlóan a komoly múlttal rendelkező mai 84-es főút mellett volt. Ez az út vezet a Balatonhoz, amely mellett a krónika szerint Bulcsú felverte a sátrát. Ugyanitt számos helynév és a Lád nemzetség évszázadokkal később is megmaradt birtokai bizonyítják hogy a krónika adata nem nékülöz minden alapot. A 10. század közepén élt "harmadik fejedelem", Bulcsú egyik szállásának emlékét örökítette meg az Arany-patak melletti Bucsu falu neve. Ez a Szombathelytől nyugatra vezető főútvonal mellett található, mintegy 8 km-re a pinkaóvári sáncvártól.
Tétény nemzetsége
A hetedik honfoglaló vezér, Tétény Györffy feltételezése szerint Kurszán korábbi szállásait örökölte volna meg. Ezzel összhangban van, hogy a Bécsi-medencében található szállása (Tattendorf) mindössze 3 km-re esik attól a Fischa (Piesting) folyótól, amelynél Kurszán fejedelmet megölték. Másik szállása a mosoni Fertőzug területén volt, amelyet Moson felől a Duna menti főútról lehetett megközelíteni. Vagyis fentiek nem mondanak ellent Györffy kombinációjának. Mi eltérő megközelítésből ugyancsak arra a következtetésre jutottunk, hogy Kurszán nemzetségét Tétény családja követhette a második fejedelmi (gyula) méltóságban. Nehéz eldönteni, hogy vajon a Bécsi-medence területén ismert Tétény-szállást a Duna jobbparti főútról, vagy a Sopronból Bécs felé tartó útról közelítették-e meg? Utóbbit nem lehet kizárni, mert a nagyméretű soproni sáncvár közvetlen szomszédságában (5 km távolságra) találjuk Tétény fiának, Harkának a szállását jelző falunevet. Ugyancsak a soproni medencében található Gyula (a mai Lépesfalva). Gyula Harka fia és Sarolt fejedelemné apja volt. Több olyan helynév is fennmaradt, amely Géza feleségének és családtagjainak nevét viseli. Valószínűleg valamilyen módon Sarolt környezetéhez tartozott a besenyő Tonuzoba vezér fia, a Tomaj-nemzetség őse, Urkony. Feltűnő, hogy mindkét szállása közvetlen kapcsolatban van Árpád-házi udvarhelyekkel. Az egyik, Soprontól délre található, egy csoportban Szabolcs, Vajk és Bogyoszló helynevével. A másik pedig a Fertő mocsaras-nádas peremvidékén volt, Sarolt udvarhelyének közvetlen szomszédságában (Sarród határában). Magának Saroltnak másik szálláshelye a nagyméretű locsmándi sáncvár mellett, attól 3 km-re volt a Répce- és a Csáva-patak összefolyásánál. Ugyanezt vette át később Vajk "trónörökös". Innen nem messze, mintegy 20 km-re a Répce felső völgyében található az a Bónya falu, amelynek a neve Sarolt unokaöccsének, Bonyhának nevéből képződhetett.
További vezérek nemzetségei
Ahogy a hét törzs mindegyikének vezéri szálláshelyeivel találkozunk a nyugat-dunántúli megyék területén, úgy a kabar, besenyő és más - nehezen azonosítható - vezérek szállásai is megtalálhatók. Vagyis, a vizsgált régióban teljesen ugyanaz érvényesül, ami a Kárpát-medence 10. században lakott területén mindenütt.
A kabar vezérek közül az ?rsúr nemzetség őse Acsád a Gyöngyös Hosszúvíznek nevezett baloldali mellékpataka forrásainál szállt meg. Fia, Örs vezér is rendelkezett szállással térségünkben, a Soprontól Bécs irányába vezető út vulkai átkelőjének térségében létesítette azt. Korabeli német forrás szerint az augsburgi csatát követő időben a nyugati határok környékén igen keményen lépett fel a német telepesekkel szemben. ?gy tűnik egy időben afféle "erős ember" lehetett. Pata vezér, az Aba nemzetség őse az országból kivezető útvonalak mentén rendelkezett szállásokkal. Egyrészt a Vulka mentén, Soprontól északnyugatra, másrészt a Lapincs mellett, a Graz felé tartó főúton. A 10. század első felében csatlakozott besenyők vezére volt Súr. Legfontosabb szállása a Rábaközben található mai Csorna lehetett. Később is ez volt a tőle leszármazó Osli nemzetség központi helye. Súr fia lehetett az a Beled, aki jelentős szerepet játszott a század 60-70-es éveiben. Mindkét vezér neve többszörösen előfordul a tőlük leszármazó Osli nemzetség ismert személynevei közt. A Szalók-nemzetség egyik 10. századi őse lehetett az a Szalók nevű magyar főember, akit Taksony nagyfejedelem küldött követségbe 962-ben XII.János pápához. Helynévi emléke az a Sorok-patak menti "Zalak" föld, amelyen a későbbi Sorkikápolna és Sorkitótfalu keletkezett. Az utóbbi helynév jelent némi kapcsolatot Anonymus honfoglalás-meséjéhez. Szerinte ?se és ?sbő foglalta el Veszprémet és Vasvárt. Ennek családi hagyományra visszamenő magva annyi lehetett, hogy a Szalók nemzetség 10. századi nevezetes tagja volt "?se bő" (hasonló módon örökítette meg Anonymus Örs vezér nevét is "Örsúr" alakban). Nem tudjuk pontosabban nemzetséghez kötni Szalárd vezért. Pedig a Rába völgyében nyugatra vezető főút menti szállásának helynévi nyoma maradt. Nagy kár, mert egyike a korabeli nyugati forrásokban említett magyar vezéreknek. Nevezetes haditett fűződik nevéhez, Itália akkori fővárosának, Paviának a felégetése 924-ben.
Szolgálónépek
Nyugat-Dunántúlon is - az ország többi részéhez hasonlóan - megtalálhatók a különböző foglalkozást űző emberek csoportjairól elnevezett települések. Ezek Heckenast Gusztáv feltételezése szerint a fejedelmi szálláshelyek körül csoportosulnak. Hogy ez a hipotézis megállja-e a helyét azt nehéz volna akár bebizonyítani, akár cáfolni. Egy biztos, a foglalkozásnévvel jelölt településeken lakó emberek az uralkodó réteget kiszolgáló tevékenységet folytattak. Talán az vitatható leginkább Heckenast elképzeléséből, hogy a szolgáltató falvak kizárólag az Árpádok udvarhelyei körül létesültek volna. Pozitív bizonyíték 10. századi meglétük mellett, hogy több Szent István-kori oklevél is említi őket.
A tevékenységet tekintve az alábbi főbb csoportokról beszélhetünk:
- földművelő tevékenységek (Szántó)
- halászat, vadászat, erdei tevékenység (Ardó, Halászi, Hőgyész, Hodász, Lócs, Mézadó)
- fémművesség (Csatár, Kovácsi, Mecsér, Rednek, Vasverő)
- egyéb ipari tevékenységek (Ács, Gerencsér, Taszár)
- udvari kiszolgáló személyzet (Bocsár, Horó, Lovász).
A Moson megyei Halászi és Mecsér (kardkészítők faluja) Árpád Moson melletti szállásának közelébe esik. Szántó szomszédos Tétény közeli szállásával. A többi szolgáltatónépi falu esetében azért nehéz megmondani, hogy konkrétan melyik vezéri szálláshoz köthetők, mert általában több is van a környezetükben. Sopron megye északnyugati részén egy háziszolgákra utaló nevű Szemenye falu Pata vezér egyik szálláshelyével szomszédos. A szomszédos Szántó Örs vezér egyik szálláshelye mellett található. A soproni vár közvetlen szomszédságában volt egy udvarnok település, egy Kovácsi és egy Halászi. A Kardos-ér melletti Családról nehéz megmondani, melyik vezérhez kötődhet. A Rábaközben erdőőrök (Ardó), ácsok és hölgymenyét vadászatára specializálódott szolgáltató népek (Hőgyész) éltek. Valószínűleg Súr vezér és a tőle származó Osli-nemzetség szállásaihoz kötődhettek. Vas megye északi részén, a Kőris-patak menti Csák udvarhelyhez lehet kapcsolni egy Család, egy Kovácsi és egy Taszár (ácsok által lakott) települést. A Kemenesalja bortermő vidékén létezett egy Bocsár település, melynek lakói talán az Árpádok pohárnokai voltak. Az ikervári fejedelmi udvarhelyhez kötődhetett a szomszédos Kovácsi (a mai Rábakovácsi) és egy szakácsok által lakott település (Horó). A Kám (a régi Kán) melletti Szemenyén a 10. század közepén élt Kán vezér szolgái élhettek.
Szolgáló népek egész csoportja található a Vasi-Hegyháton, nem messze Kend vezér szálláshelyétől. Éltek itt erdőőrök (Ardó), méhészek (Mézadó) és a hód vadászatára specializálódott emberek (Hodász). Nem kizárt, hogy egy régi fejedelmi, királyi udvarhelyhez tartozhattak a Pinka alsó folyásánál keletkezett Lovászad lakói. A pinkaóvári nagyméretű sáncvár szomszédságában élt pajzskészítőkről kapta a nevét Csatár. A Kőszegi-hegység déli lejtőjén is laktak hódvadászok (?- és Városhodász). A Szék-patak völgyében, Kend vezér szálláshelyén "vasverők" éltek (Vasverőszék). Ugyancsak vasművesek lehettek a Rába balparti főút mellett tekepült Rönök névadói. Vas megye agyagos talajú, dimbes-dombos délnyugati részén két helyen is olyan fazekasok éltek, akikről települést neveztek el (Gerencsér). Ugyanitt egy Kovácsi falu is képződött.
A várak
A Nyugat-Dunántúlon - az ország többi részéhez hasonlóan - megtaláljuk a régi típusú, nagy alapterületű, robusztus sáncokkal övezett, archaikus megjelenésű várakat. Közülök a mosoni a Duna menti főút mellett épült, nem kizárt, hogy még Árpád idejében. A soproni sáncvár talán Tétény vezér alkotása lehetett. Locsmánd esetében leginkább a Répce mentén nomadizáló Huba vezér fogható gyanúba. Pinkaóvárnál talán Kurszán nemzetsége lehetett az eredeti alapító. A régi karakói vár építtetőjét a Marcal mentén szállásokkal rendelkező Huba vezérben gyaníthatjuk. Más, valamelyest kisebb méretű, de még az archaikus csoportba sorolható várak fontos utak mellett folyóátkelőknél épültek. Darufalva a Sopronból Bécsújhely felé vezető úton, a kapuvári Földvárdomb erődítménye a Hanság szélén a Répce átkelőhelyénél, a csak bizonytalanabban ismert sárvári ?vár és a korai Körmend pedig fontos utak csomópontjában a Rába mellett keletkezett.
Úgy tűnik tehát, hogy a nagyméretű sáncvárak a honfoglalást követő törzsszövetségi berendezkedés politikai, hatalmi központjai voltak. Sokáig azt gondolták a téma kutatói, hogy a honfoglaló magyarok nem ismerték a várépítészetet. Az hitték, hogy legfeljebb a szlávoktól elfoglalt sáncvárakat használták volna úgy ahogy. A magyar várépítészet döntően nyugati ösztönzésre, a keresztény monarchia szervezése kapcsán indult volna meg. Ennek az elképzelésnek alapvetően ellene szól az a hatalmas méret- és sáncszerkezetbeli különbség, ami az archaikus és a kisebb méretű "karcsú sáncos" várak között mutatkozik. Ugyancsak a nagyméretű várak korai építése mellett szól az a szerves kapcsolat, ami a legkorábbi vezérek, fejedelmek szállásaival kimutatható. Többüket is a magyar illetve külföldi forrásokban említett vezérekről nevezték el (Bars, Borsod, Borsova/Bors; Doboka, Kurszánvára, Örsúrvára, Pata, Szabolcs, Tasvár).
Az új típusú, 10. század végére jellemző várak közé tartozhatott vidékünkön - a régészetileg kevéssé ismert - Oroszvár, melyről Anonymus azt írja, hogy Taksony idejében épült (?). Csak történeti forrásból ismerjük Kapuvárt, a szomszédos Babót talán csak Szent István korában épült. A velemi Szentvid-hegyen régészetileg azonosított 10. századi vár talán azzal lehet kapcsolatos, hogy a környék kormányzását valamikor Bulcsú halála után átvette az Árpádokhoz köthető Csák (mint erre a szomszédos Cák falu neve is utal). A későbbi megyeszékhely, Vasvár valóban a keresztény királyság szervezésének köszönhette létrejöttét. Erre utal a honti várral rokon mérete és sejthető "karcsú sáncos" volta (Hont és fivére Pázmány övezték fel karddal a 997-ben Koppány ellen induló későbbi Szent Istvánt).
Történeti és régészeti irodalmunkban elterjedt nézet, hogy Magyarországon csak a keresztény monarchia Szent István általi megszervezése kapcsán építettek először várakat. Eszerint a felfogás szerint csak a letelepült, földműves életmódot folytató népek építettek volna erődített központokat. Többen hajlamosak elutasítani azt a felfogást, hogy a 10. századi magyar törzs- és nemzetségfők várakkal rendelkeztek volna. Pedig nem nehéz belátni, hogy Európában ebben a korban mindenütt építettek várakat (a nyugati és déli fejlett területeken kívül a szlávok, a kazárok, a normannok). Még a valódi nomádként számontartott besenyők földjén is várak emelkedtek a 10. század közepén. Ezeket saját nyelvükön kifejező nevekkel illették (fehér vár, nyári vár, cölöpvár, figyelő vár stb.). Csak a magyarok által birtokolt Kárpát-medencében ne lettek volna várak? Mi, többek között a fent részletezettek miatt is határozottan úgy gondoljuk, hogy a magyar várépítészet kezdetei a 10. század első évtizedeivel indulnak. Nézetünk szerint a keresztény magyar államszervezés honfoglaláskori szerves előzmények folytatását jelenti. Maga a megyerendszer is az Árpád-féle törzsszövetség eredeti 6 x 8-as beosztását tükrözi. Tehát nem arról van szó, hogy - mint egyesek állítják - Szent István német tanácsadói javaslatára szervezik meg a megyei igazgatást és építik fel az ispáni várakat. Mindössze néhány helyen került sor az ezredforduló követelményeinek megfelelő új vár felépítésére (Hont, Vasvár stb.). A többi megyeközpontban a honfoglalást követően épített nagyméretű sáncvárakat használják tovább és építik át hamarosan kőbe (Abaújvár, Moson, Sopron stb.).
Vajon tényleg a 10. századra mennek vissza a törzsnévi-, vezérnévi-, szolgáltatónépi helynevek? Kétségtelenül! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy már legkorábbi okleveles forrásainkban is szerepelnek. Az, hogy legtöbbjük - más helynevekhez hasonlóan - csak a 13. századtól adatolható, a fennmaradt forrásanyag korbeli eloszlásából fakad, a véletlen műve. Logikusan értelmezhető akár egymáshoz, akár a későbbi korokból ismert birtokviszonyokhoz való viszonyuk. Nézetünk szerint alkalmasak arra, hogy segítségükkel közelebb jussunk régmúltunk még ismeretlen kérdéseinek megoldásához. Mindez arra figyelmeztet, nem szabad lemondanunk 10. századi történelmünk, az elfelejtett évszázad megismeréséről. Ehhez a központok régészeti kutatásán, a helynevek és a későbbi birtokviszonyok tanulmányozásán keresztül vezet az út.
Eredetileg megjelent: Vasi Szemle L. (1996) 357-370.
Nyugat-Dunántúl a 10. században c. térkép jeleinek magyarázata
Törzsnevek
1. Kér - Tormáskér /Krensdorf/ Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 37. (18.tétel)
2. Nyék - Sopronnyék /Neckenmarkt/ Török 1982. 997.(N 26)
3. Kér - Nemeskér, ?jkér Török 1982. 1012.(Kr 45)
4. Megyer - Kürtösmegyer, Cirák-Iván között Török 1982. 1000.(M 33)
5. Tarján - Bő-Simaság között VMFN 199. (87-89.tétel), 218. (23-24.tétel)
6. Keszi - Egyházaskesző, Várkesző Török 1982. 1015.(Ki 39)
7. Nyék - Bucsu vidékén Török 1982. 997.(N 27)
8. Gyarmat - Rábagyarmat Török 1982. 1004.(G 41)
Kabar (?) törzsnevek
9. Berény - Iklanberény Török 1982. 1017.(B 23)
10. Szabir - Szabar /Zuberbach/ Csánki 1894 II. 794.
11. Kazár - Söpte határában Török 1982. 1031.(Ko 72a)
12. Varsány - Jánosháza határában Török 1982. 1023.(V 72)
Vezérek, fejedelmek neve
13. Géza - Győd, Németjárfalu /Deutsch Jahrndorf/ Kiss 1988 I. 609.
14. Tétény - Tattendorf Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 55. (2.tétel)
15. Kál - Nezsider-Pándorfalu közt /Neusiedl am See-Parndorf/ Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 61. (1.tétel)
16. Árpád - Mosonmagyaróvár vidékén Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 42. (1.tétel)
17. Tétény - Mosontétény /Tadten/ Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 55. (4.tétel)
18. Tormás - Tormafalu /Krensdorf/ Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 46. (21.tétel)
19. Örs - Vulkapordány vidékén /Wulkapodersdorf/ Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 59. (8.tétel)
20. Pata - Petőfalva /Pöttelsdorf/ Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 63. (8.tétel)
21. Gyula - Lépesfalva /Loipersbach im Bgld./ Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 56. (10.tétel)
22. Csák - Kelénpatak /Klingenbach/ Kiss 1988 I. 646.
23. Harka - Harka (Magyarfalva) Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 56. (2.tétel)
24. Szabolcs - Füles /Nikitsch/ határában Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 52. (3.tétel)
25. Bogyoszló - Sopronkeresztúr /Deutschkreuz/ Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 51. (6.tétel)
26. Urkony - Sopronkeresztúr határában Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 67. (2.a.tétel)
27. Vajk - Vejke, Pereszteg határában Csánki 1894 III. 634.
28. Urkony - Sarród határában Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 67. (2.tétel)
29. Sarolt - Sarród Csánki 1894 III. 628.
30. Súr - Csorna Kiss 1988 I. 342.
31. Bogyoszló - Bogyoszló Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 51. (7.tétel)
32. Beled - Beled Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 73. (10.tétel)
33. Szemere - Répceszemere Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 II. 40. (14.tétel)
34. Ond - Und Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 54. (7.tétel)
35. Bonyha - Répcebónya /Piringsdorf/ Kiss 1988 II. 409.
36. Vajk - ólmod-Répcesarud között Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 49. (9.tétel)
37. Sarolt - Répcesarud /Frankenau/ Csánki 1894 III. 608.
38. Géza - Dicsk, Szakony-Tormásliget között Csánki 1894 III. 605.
39. Tormás - Tormásliget Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 46. (26.tétel)
40. Kál - Sajtoskál Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 61. (4.tétel)
41. Lád - Nemesládony, Pórládony Kiss 1988 II. 230.
42. Huba - Bük-Bő között Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 55. (3.tétel)
43. Csák - Jákfa, Ják Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 II. 24. (3.tétel)
44. Acsád - Acsád Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 64. (2.tétel)
45. Csák - Cák Csánki 1894 II. 743.
46. Bogyoszló - Rábabogyoszló /Rábapaty/ Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 51. (8.tétel)
47. Kál - Káld Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 61. (5.tétel)
48. Zolta - Sótony Kiss 1988 II. 493.
49. Tevel - Ikervár-Csénye között Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 44. (3.tétel)
50. Bogát - Zarkaháza határában /Szombathely/ Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 60. (6.tétel)
51. Lád - Olad /Szombathely/ Kiss 1988 II. 272.
52. Ond - Ondód /Torony/ Kiss 1988 II. 278.
53. Bulcsú - Bucsu Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 59. (6.tétel)
54. Velek - Velege /Welgersdorf/ Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 70. (1.tétel)
55. Kend - Németciklény /Eisenzicken/ Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 53. (8.tétel)
56. Beled - Alsóbeled, Felsőbeled /Unterbildein, Oberbildein/ Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 73. (9.tétel)
57. Csák - Ják Csánki 1894 II. 759.
58. Szalók - Sorkikápolna, Sorkitótfalu Csánki 1894 II. 809.
59. Kán - Kám Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 72. (4.tétel)
60. Szalárd - Újkörtvélyes /Zahling/ Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 75. (3.tétel)
61. Velek - Ókörtvélyes (Elekfalva) /Eltendorf/ Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 70. (4.tétel)
62. Pata - Patafalva /Poppendorf im Bgld./ Csánki 1894 II. 786.
63. Kend - Szarvaskend Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 I. 53. (13.tétel)
64. Bár - Borhida /Borejci/ Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 II. 8. (18.tétel)
Szolgálónépek
65. Halászi - Halászi Heckenast 1970. 104.(h 11)
66. Mecsér - Mecsér Heckenast 1970. 115.(M 2)
67. Szántó - Mosontarcsa (Szántó) /Andau/ Heckenast 1970. 121.(sz 17)
68. Szántó - Selegszántó /Antau/ Heckenast 1970. 121.(sz 21)
69. Szemenye - Zemenye /Zemendorf/ Kiss 1988 II. 803.
70. Halászi - Sopron Heckenast 1970. 104.(h 15)
71. Udvarnok - Sopron Heckenast 1970. 128.(u 1)
72. Kovácsi - Sopron-Kópháza között Heckenast 1970. 111.(K 38)
73. Család - Pusztacsalád Kiss 1988 II. 380.
74. Ardó - Babót (Ordód) Heckenast 1970. 93.(a 15)
75. Ács - Kisfalud vidékén /Mihályi/ Heckenast 1970. 91.(A 10)
76. Hőgyész - Csorna határában MFNT Győr-Sopron megye 20.
77. Lócs - Lócs Kiss 1988 II. 43.
78. Rednek - Rendek /Liebing/ Csánki 1894. II. 771.
79. Család - Vámoscsalád Kiss 1988 II. 729.
80. Taszár - Jákfa-Uraiújfalu között Heckenast 1970. 127.(T 8)
81. Kovácsi - Jákfa-Rábapaty között Heckenast 1970. 112.(K 44)
82. Hőgyész - Kemeneshőgyész Heckenast 1970. 106.(hl 2)
83. Bocsár - Sitke vidékén Heckenast 1970. 94.(B 7)
84. Kovácsi - Rábakovácsi Heckenast 1970. 112.(K 45)
85. Horó - Csempeszkopács határában Heckenast 1970. 106.(ho 5)
86. Szemenye - Szemenye Kiss 1988 II. 551.
87. Ardó - Nagymákfa határában /Vasvár/ Heckenast 1970. 93.(a 17)
88. Mézadó - Nagymizdó Kiss 1988 II. 201.
89. Hodász - Hegyháthodász Heckenast 1970. 105.(hd 4)
90. Mézadó - Sárfimizdó Heckenast 1970. 115.(mz 1)
91. Lovász - Lovászad /Luising/ Heckenast 1970. 114.(l 12)
92. Csatár - Alsócsatár, Felsőcsatár Heckenast 1970. 97.(Cs 27)
93. Hodász - ?hodász, Városhodász /Althodis, Markt Neuhodis/ Heckenast 1970. 105.(hd 5)
94. Vasverő - Németciklény (Vasverőszék) /Eisenzicken/ Heckenast 1970. 131.(W 2)
95. Rednek - Rönök Csánki 1894. II. 789.
96. Gerencsér - Gercse /Gritsch/ Heckenast 1970. 102.(G 8)
97. Kovácsi - Vaskovácsi /Kovacovci/ Heckenast 1970. 112.(K 46)
98. Gerencsér - Gerőháza (Gerencsér) /Loncarovci/ Heckenast 1970. 102.(G 7)
Régi típusú várak
99. Moson - Mosonmagyaróvár
100. Darufalva /Drassburg/
101. Sopron
102. Kapuvár-Földvárdomb
103. Locsmánd /Lutzmannsburg/
104. Sárvár-Óvár
105. Ó-Karakó /Zalaszegvár-Sziget/
106. Körmend
107. Pinkaóvár /Burg/
Új típusú várak
108. Oroszvár /Rusovce/
109. Kapuvár
110. Babót
111. Velem-Szentvid
112. Vasvár
Rövidítések:
Csánki 1894 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában I-V. Bp., 1890-1941. (reprint: Bp.,1985.)
Heckenast 1970 Hecklenast Gusztáv: Fejedelmi (királyi) szolgálónépek a korai ?rpád-korban. Bp., 1970.
Kiss 1988 Kiss Lajos:Földrajzi nevek etimológiai szótára I-II. Bp., 1988.4
Kristó-Makk-Szegfű 1973-1974 Kristó Gyula-Makk Fernc-Szegfű László: Adatok "korai" helyneveink ismeretéhez I-II. IN: Acta Historica XLIV.(1973), XLVIII.(1974)
MFNT Magyarország földrajzinév-tára II. Szerk.: Földi Ervin Bp., 1978.
Török 1982 Török Sándor: Mi volt a neve a három kabar törzsnek? IN: Századok 116.(1982) 986-1059.
VMFN Vas megye földrajzi nevei. Szerk.: Balogh Lajos és Végh József. Szombathely, 1982.
A témával foglalkozó további írásaim:
Dénes József: A honfoglalás időpontjáról. IN: Életünk 1988. 93-96.
Dénes József: A honfoglaló magyarok vezérei és törzseik. IN: Életünk 1988. 1040-1045.
Dénes József: Megjegyzések a vármegyék kialakulásához. IN: Életünk 1990. 507-512.
Dénes József: A vasvári ispáni vár helye. IN: Vasi Szemle 1991. 362-371.
Dénes József: A magyarok hét neme és hét országa. IN: Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 1984/85-2. 571-580.
Dénes József: A honfoglalás és államszervezés korának várai. IN: Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXX-XXXI/2. 417-432.