Dénes József: Szatmár vára

Mi mással is tiszteleghetnénk az idén 80 éves szatmári származású térképtörténész, Kisari Balla György előtt, mint egy térképtörténeti különlegességgel, amelyik ráadásul hozzásegít minket Szatmár vármegye névadó vára pontos helyének beazonosításához.

Az 1564-65-ben felépült szatmári korszerű, olaszbástyás erődöt megelőzően már létezett a városban a király, majd a Szapolyaiak - napjainkra nyomtalanul elpusztult későközépkori kastélya.  A megyének nevet adó vár helyéről azonban az Angielini-féle térkép megismeréséig csak sejtésünk lehetett. Egy nagynevű kutató még azt is felvetette, hogy esetleg nem is volt Szatmárnak államszervezés-kori vára.

A régi, Szent István-kori, vagy még régebbi eredetű ispáni várról - ami biztosan helyileg sem azonos a későbbi ötszögű kora-újkori várral - korábban is sejtettük, hogy a Szamos egyik régi kanyarulatában lehetett. A várostól nyugatra, a későbbi Dinnyés-kert, ma már beépített terület helyén ábrázolja azt Natale Angielini 1565. évi ostrom-térképe. Az idén Pálffy Géza tette közzé, kiváló minőségben.  Látható rajta egy kétrészes, több száz méter hosszú régi vár helye. Ez lesz a már Anonymus történetében is szereplő régi vár! A regényes gesta szerint három napi megszállás és harc árán foglalták el Szabolcs és Tas vezér vitézei. Negyednap a várba hatolva az ellenséges Ménmarót katonáit undok tömlöc fenekére vetették és a várat katonákkal megrakva hagyták ott.

A később Földvárnak nevezett dombról, annak törökök általi sikertelen ostromáról Verancsics Antal , Istvánffy Miklós  és Forgách Ferenc , az események részben kortárs megörökítői is tudósítanak. Jól kivehető, hogy a kétrészes, tekintélyes méretű várat 1565-ben újra megerődítették. Olyannyira, hogy az ellent tudott állni Hasszán temesvári pasa serege támadásának is. Teljes pusztulását nyilván annak köszönhette, amiért 1565-ben a védelmét ábrázolták: ha megmarad, veszélyes lett volna az újonnan épült erődre, ezért később a földdel egyenlővé tették azt.

A térképész, Natale Angielini érdeme, hogy mégis tudunk róla: "verba volant, carta manent"…mondhatjuk a közismert bölcsesség némi elferdítésével.  Megjegyzem, Lazarus von Schwendi tábora, benne Natale Angielini sátrával, az ostrom idején éppen Kisar határában állott 1565-ben. Még a 20. század elején is látszottak a nyomai a Gyűrű-síkon. 

Eredetileg megjelent: A nyolcvanadik év.
Szerk.: Horányi László. Bp., 2012. 18-20.