Dénes József: Királyi halmok

Földhalomvárak az Árpádok királyi udvarhelyein

Könyöki a mottékat ismertetve még azt írta, hogy „hazánkban ilyennemű faváracsokról mitsem tudunk” (Könyöki 1905. 213.). Gerő László fél évszázaddal később, 1955-ben megjelent monográfiájában is csak a típus nyugat-európai példáit említi. Sándorfi György volt a magyarországi motték felfedezője. Sándorfi elsőként, 1980-ban néhány Borsod megyei földhalomvár – köztük Szihalom - leírásával hívta fel a figyelmet az Európa nyugati részén elterjedt vártípus hazai jelenlétére. Később, 1986-ban a Műemlékvédelem hasábjain tette közzé újabb eredményeit, köztük az 1981-ben általam azonosított ikervári motte leírását is.

A 80-as években rendszeresen folytattunk baráti vitákat a vártipológia nyitott kérdéseiről. A "motte" fogalmának pontosabb értelmezését illetően eltért a véleményünk. A földhalomváron (mottén) általában olyan erődítményt értünk, melynek középpontja, lényegi eleme egy földből mesterségesen emelt több méter magas domb. Ezen fa-, kő- (esetleg tégla-) torony állt. Míg Sándorfi György a kisebb mesterséges szintemelésű várhelyeket is a típusba sorolta, én igazi motténak csak a teljesen mesterségesen emelt csonkakúp alakú dombokat tartottam és tartom ma is. Ezek legjellemzőbb példái a jelenleg is 4-6 m magasan látható igazi “nagy motték”. Ezek sík területen, vagy lapos domb- illetve hegytetőn helyezkednek el. A környező védett területek pontos kiterjedése a felszíni nyomok alapján többnyire már csak nehezen határozható meg, mivel ezek az objektumok zömmel utakhoz, településekhez közeli helyek, ahol a későbbi korok terepalakítása általában az övező árkok (ahol egyáltalán voltak) feltöltését, eltüntetését eredményezte.

Még egyetemista koromban, Sándorfi György ifjú barátjaként kezdtem vártopográfiával foglalkozni. Közös munkáink egyike Ikervár felmérése volt 1984-ben. Ezt, az egyik legérdekesebb helyszínt 1981-ben a Vas megyei Ikerváron sikerült azonosítanom, ahol kiderült, hogy a település neve két földhalomvárral, azaz mottéval magyarázható (melyek közül a keletebbit sajnos elhordták fél évszázaddal ezelőtt).

Ez az ikervári objektum bizonyos értelemben kulcsszerephez jutott abban a vitában, amely az első Castrum Bene konferencián bontakozott ki a magyarországi várépítészet kezdeti szakaszainak kronológiája kapcsán. A vita összefoglalójában Kubinyi András felhívta a figyelmet arra, hogy aligha lehet kétségbe vonni az ikervári objektum azonosítását az 1073-ban Salamon király karácsonyi tartózkodási helyét jelentő curtissal, királyi udvarhellyel.

Hamarosan, Sándorfi György és Nováki Gyula a történeti Borsod megyében folytatott várkutatásai során, Szihalmon is egy teljesen hasonló - igaz, a 19. században jórészt elhordott - dombra bukkantak, melyet ma Árpádvárnak neveznek. Utóbbival kapcsolatban nem volt nehéz arra a kis "hegyre" asszociálni, amelyen Anonymus gestája szerint leveles színt emeltek volna Árpád fejedelemnek.

Az udvari birtokszervezet központjairól, a királyi (királynéi, hercegi) udvarhelyekről (curiák, curtisok) nagyon keveset tudunk. Jó negyedszázada Györffy György annak a reményének adott kifejezést, hogy majd talán a régészet fog kézzelfogható konkrétumokkal szolgálni. Ez az óhajtása azonban jórészt teljesületlenül maradt. Pedig nem nehéz belátnunk, hogy egy igen fontos intézményről van szó, amely alapvető jelentőségű Árpád-kori történetünk jobb megismerése szempontjából. Királyaink, mint az itineráriumaikból ismert, rendszeresen járták az országban szerte található uralkodói birtokokat, a curtisokat. Azok, mint az uralkodó család magánbirtokainak központjai, jelentős tényezőnek, korai történelmünk fontos helyszíneinek számíthattak.

Az adattárban felsorolt királyi udvarhelyeken emelkedő motte-dombok alapján megállapíthatjuk, a motték az udvarhelyek jellemző tartozékai, sőt névadói és szimbolikus jelképei voltak.

A régebbi kutatások áttekintésekor kiderült, hogy több ma már felismert földhalomvárban is folyt kisebb-nagyobb régészeti kutatás (1868: Szihalom - Foltinyi János; 1879: Nagyborzsova-Szépasszony-domb - Lehoczky Tivadar, Kőröstetétlen-Árpádvár – Thallóczy Lajos, Wagner (Szendrei) János és Pulszky Károly; 1969: Sátorhely-Törökdomb – Kiss Attila és legutóbb már mottét vizsgáló céllal 1997: Nagyszékely-Basahalom – Miklós Zsuzsa). Azonban a legutóbbi esetet kivéve maguk az ásatók sem voltak tisztában azzal, hogy mit is kutatnak. Leginkább halomsírnak, vagy őskori településhalomnak, esetleg római burgusnak, Szulejmán szultán 1526-os sátorhelyének és így tovább… vélték őket. A halmok alatt sejtett sírok vagy más jelenségek előkerülése persze elmaradt, leginkább csak azt tudták megállapítani, hogy mesterségesen emelt földhalomról van szó, de közelebbi funkciójuk ismeretlen maradt.

Mit mondanak a hagyományos történeti források: az oklevelek és a közel egykorú krónikás adatok?

A szihalmi Árpádvár dombja pontosan ott emelkedik, ahol az 1067-ből származó százdi alapítólevél a királyi curtist, közelében pedig a király lovainak őrzőhelyét említi. Később Györffy történeti földrajza irányította a figyelmet arra, hogy egy másik királyi udvarhelyen, Fejér megye Duna-Tisza közi részén ugyancsak motte állhatott, legalábbis a neve: Halom. Utóbbit I.Béla már 1061-ben a szekszárdi apátságnak adományozta, innen származik későbbi neve: Apáthalom. A krónika tudósítása szerint Salamon király 1073 karácsonyát a két földhalomvárral rendelkező Ikerváron (Geminum Castellum) töltötte. A garamszentbenedeki apátság 1075-ben kapta meg I.Géza királytól az udvardi curtist, a hozzá tartozó Szent Márton kápolnával. Utóbbi az udvardi Kálvária-dombbal azonos.

A négy eset egybevágó tanúsága alapján arra kell gondolnunk, hogy Magyarországon nem lehetett kivételes jelenség a XI. század közepén, második harmadában a királyi udvarhelyeken emelkedő motte. De a típus eredete valószínűleg Szent István korára nyúlik vissza.

Amennyiben a Somogyvárba olvadt Kortó neve valóban a latin curtis változata és az itteni – előttünk még ismeretlen – Törökdomb is motténak bizonyul, akkor a típus első előfordulása 1002, a pannonhalmi oklevél dátuma. Ekkor Szent István a somogyi tizedek elvesztése miatti kárpótlásul ezt az udvarházat tartozékaival együtt a veszprémi püspöknek adományozta. Vagyis annak rögtön Koppány 997. évi leverése után, de még az udvarház 1002. évi eladományozása előtt kellett felépülnie. Ebben az esetben olyasmivel számolhatunk Magyarországon is, mint Anglia normann meghódításánál. Vagyis rögtön a foglalás után mottét emeltek a terület fölötti uralom és ellenőrzés jelképezésére.

A szóbeli történelem: miről árulkodnak a nevek?

Eredeti nevük több esetben is "Halom" lehetett, mint Homokmégy-Halom, Szihalom, Szeghalom, Hegyeshalom neve mutatja. Az újkorban felbukkanó Árpád-halom, Árpád-vár elnevezések viszont már minden bizonnyal Anonymus hatására keletkeztek.

Aligha véletlen, hogy a XIII. században író Anonymus némelyiküket már csak "hegy"-ként emlegeti. A “hegy” felbukkan Hegyfalu és a középkori Hegyi (a mai Szedres-Hidja-puszta) nevében.

Nagyon érdekes, hogy a Tetétlen elnevezéssel is két esetben is találkozunk (Kőröstetétlen és a mai Hajdú-Bihar megyei Tetétlen). Ez a földhalomvár dombjának csonkakúp alakjára, tetőtlenségére utalhat. Kőröstetétlen Anonymusnál már csak mint Tetétlen-hegy jelenik meg, mint Árpád táborhelye az alpári csatát megelőzően.

Több helyütt a királlyal kapcsolatos helynév is fennmaradt (Királyhalma, Királyháza, Királykút, Királyfalva plébánia területén Dobrafalva).

Másutt az udvarral kapcsolatos név mellett fordul elő (Udvard, Udvar a baranyai Sátorhely-Törökdomb mellett, Udvari a tolnai Basahalom szomszédságában, Kerekudvar-Várdomb a Zagyva mellett).

A latin “castellum” szláv változataiból ered Keszthely és Kesztölc neve (utóbbi Salamon király 1074-es itineráriumában is szerepel, a hozzá Fehérvárról vezető hadi utat, pedig az 1055-ös tuhanyi alapítólevél említi).

Ikervár (Geminum Castellum) nevében a –vár utótag jelenik meg. Valószínűleg a sátorhelyi Törökdombról kaphatta a falu középkori Földvár nevét. Ebben az esetben a név képződésére már a motte felhagyása után kerülhetett sor (első okleveles említése: 1329).

Még érdekesebb a Somogyvár határába olvadt Kortó neve, melyet a latin curtis-ból lehet eredeztetni.

Más udvarházak neve személynévi eredetű, ezekben az esetekben talán éppúgy az élükre állított elöljáróktól kaphatták a nevüket (Agárd, Dobra, Szemes, Turód), mint egyes ispáni várak (Békés, Heves, Szolnok stb.).

Hol találhatók, elhelyezkedésük jellegzetességei

Elhelyezkedésükre az jellemző, hogy általában fontos utak mellett, települések közelében építették meg őket. Több helyütt megfigyelhető, hogy az út vonalvezetése “torony iránt” feléjük irányul és közvetlenül előttük kis kanyarulattal halad tovább (Hegyfalu, Dobrafalva).

Érdekes sajátosság, hogy több esetben két megye határán találhatók: Szihalom (Borsod és Heves), Szeghalom (Békés és Bihar),Tetétlen (Szabolcs és Bihar),Kerekudvar (Heves és Pest),Köröstetétlen (Pest és Szolnok), Udvard (Komárom és Nyitra), Hegyfalu (Vas és Sopron)

Vagy éppen az ország határa mentén: mint Királykút és Dobrafalva a német határon, a Lajta ill. a Lapincs mellett.

Ez talán lovak váltásával is kapcsolatban lehetett. Erre utal, hogy a szihalmi udvarház mellett őrizték a király lovait (megalis equus exercitualis). Talán a Vas megyei Lovászad neve is ilyesmiből eredhet.

Egyes motték kifejezetten az ispáni központok közvetlen szomszédságában épültek. Erre jó példa Somogyvár-Kortó (?), Nagyborzsova-Szépasszony-domb, Kismegyer-Kápolnadomb Győr mellett, Agárd Fehérvár közelében, Szedres-Hidja Tolna közelében, Sátorhely-Törökdomb Baranyavár közelében.

Hogy néznek ki, jellegzetes megjelenésük

Egyértelmű és markáns födhalmok ezek. Talpátmérőjük 40-50 m között változik, magasságuk 4-6 m, felső platójuk pedig kb. 20 m-es átmérőjű. Megépítésükhöz átlagosan 4-5000 m3 föld megmozgatására volt szükség.

Többségük korszerű felmérése még a jövő feladata, de annyi már most is látható, hogy feltűnően egységes méretűek és a megjelenésük is egyöntetű. Az eddigi adatokból arra lehet következtetni, hogy - legalábbis egy részükön – kő lakótornyok állhattak. Királyházán, az 1880 táján elhordott Keszthely-Toronydombon és Sátorhely-Törökdombon masszív kő alapfalak nyomait érzékelték. Utóbbi helyen ugyanolyan “opus spiccatum” falszövetet fotózott le Visy Zsolt, amilyen például a somogyvári bencés apátsági templomnál is látható.

További feladatok: bejárás, dokumentálás, feltárás

Az adattárban felsorolt konkrét helyek – eddigi teljesen eltérő mélységű - vizsgálataiból tehát arra következtetek, hogy a korai "királyi halom" a XI. század egyik jellemző hazai erődítéstípusa volt.

Az ismertté vált helyszínekből úgy tűnik, hogy a XI. századi királyi udvarhelyek jellemző tartozékai voltak, de a modernebb típusok viszonylag korán kiszorították őket. Legalábbis erre lehet gondolni az okleveles források szinte teljes hiányából és az ismert esetek közül több királyi udvarhely korai eladományozásából (a somogyvári "Kortó" már 1002-ben (!), a Kalocsa melleti Halom 1061-ben, a Komárom megyei Udvard pedig 1075-ben).

Nyilván inspiráló szerepük lehetett a legkorábbi magánvárak kialakulására is, mint azt a környékükön felbukkanó kisebb motték jelzik. Utóbbiak a környékbeli nemesség legkorábbi magánvárai, tornyai lehettek.

A korai királyi mottéktól eltérő típust képviselnek és korban későbbiek lehetnek a magánbirtokokon emelkedő, még a leírt királyi halmoknál is impozánsabb méretű - talán késő Árpád-kori - motték, mint pl. a Bükk-hegységben Halomvár és Leányvár, a Mátra lábánál Verpelét-Földvár, illetve a Tiszántúlon Kiskálló-Ínségdomb, Szamosangyalos-Domahidy-hegy (hogy csak néhányukat említsük).

Adattár:

1. Agárd-temető
Királyi prédium 1193-ban, már korábban Eufrozina királyné 5 ekényi földjét a fehérvári kereszteseknek adományozta. A motte felső átmérője 18 m, magassága 3 m. Építéséhez közel 3000 m3 földet hordtak össze. Györffy 1987. II. 345., Terei 1998. 52-53.

2. Baktüttös-Ördög Gyurkó
Nem kizárt, hogy Ikervárhoz hasonlóan itt is két motte volt, a Válicka jobbpartján, Söjtör határában is van egy "Pup", ami állítólag teljesen hasonló. Esetleg ez is királyi udvarhely lehetett? Netán itt találkozott 1074 elején Salamon király Markward karintiai herceggel? A középkori Turód falu határához tartozhatott. Szabályos kör alakú, alul 40, felül 18-23 m átmérőjű, kb. 15 m magas domb. Közepén 5 m mély lyuk. Jelenleg erdős domb. Bak királyi hospeseinek kiváltságai 1262 előttről származnak. Gönczi 1914. 45-46., Solymosi 1998. 14., Vándor 1990. 58-59., ZMFN 82/40.

3. Balatonszemes-temető
A falu a késő-középkorban a gordovai Fáncs család birtoka volt, az Árpád-korban nagyméretű, 4 m magas mottéja volt. Felső átmérője 23 x 17 m, építéséhez kb. 2400 m3 földet használtak fel. Felmérést Sándorfi György és Nováki Gyula 1987-ben készítette el. Magyar 1985. 74.

4. Dobrafalva Dobersdorf, A
Királyfalva plébánia területén, Dobrafalva északnyugati szélén, a Graz felé tartó út mellett emelkedik a "Heydenhügel". Hasonló elhelyezkedésű, mint a Királyhida határában a feltételezett "Köningsbrunnen" területén a brucki út mentén álló magányos halom. Mindkettőt az 1784-es térkép ábrázolja. Megfigyelhető az út jellegzetes kitérője a halom előtt. Fürstenfeld irányából az út “torony iránt” halad egészen a halomig. Éppúgy balra kerüli, mint Hegyfalun. 1. katonai felmérés Col. II. Sect. 8. (1784)

5. Hegyeshalom
A településnek nevet adó halom talán azonos a falu közepén emelkedő, a templomnak helyt adó mesterséges dombbal. Tszf. magassága 130 m, környezetéből ma 2-3 méterrel emelkedik ki. A topográfiai térkép szerint kb. 40 m átmérőjű halomról van szó. Felső átmérője 20-25 m. A templom építésekor részben lehordhatták. A falu első említése 1197-ből ismert, amikor királyi utat is említenek itt. Feltételezhetően ugyanúgy mottéról kapta nevét, mint Szihalom vagy Homokmégy-Halom. Csánki 1890. III. 685, Györffy 1987. IV. 150., Kiss 1988. I. 466., UB.I.102.(1217)

6. Hegyfalu
A falu belterületén, a kastéllyal szemközt, a Kossuth u. 15. sz. ház telkén található. A templomtól 200 m választja el. Jelenleg részben parkosított kert, részben akácos. Tengerszint feletti magassága 160 m, keleti irányban a Kőris-patak felé kb. 5 m-t lejt a lankás felszín. A nagyméretű mesterséges - csonkakúp alakú - földhalom magassága ma is 5,5 m, felső vízszintes felszínének átmérője 18-20 m. Felépítéséhez közel 4000 m3 földet mozgattak meg.
A magyar krónikaszövegek egy eddig megmagyarázhatatlan helyének megfejtéséhez segít talán hozzá minket a hegyfalui motte-domb. A Képes Krónika 96. fejezete szerint 1063-ban I.Béla királyt, miután Dömösön ráomlott a trónemelvény "félholtan vitték a Kanizsa patakjához, ott távozott el e világból". Pauler Gyula rámutatott, hogy a Kanizsa helyett Kőrist kell olvasnunk, erre utal a budai krónikában lejegyzett "Kyrus(va)" alak. Azért kellett a súlyos beteg uralkodót a Kőris-menti királyi udvarházba szállítani, mert az országot német támadás fenyegette. Nem lehetett tudni, vajon Moson, Sopron felől, vagy esetleg az 1051-ben használt Radkersburg-Vasvár-Veszprém úton jönnek-e a támadók. Hegyfalu ott helyezkedik el, ahol a Győr-Szombathely és a Sopron-Sárvár út keresztezi egymást. Olyan hely, ahonnét bármelyik irányból jövő ellenséges sereg ellen el lehetett indulni. Így érthetővé válik a másutt is ismert királyi mottékkal azonos típusú erődítmény megléte. Ez nyilván éppúgy egy fontos út mellett elhelyezkedő királyi udvarhely tartozéka volt, mint a közeli Ikervár (Salamon király 1073-as tartózkodási helye), vagy a fontos utak mellett található Szihalom és Hegyeshalom.
Nováki Gyula 1997-ben felmérte Pauler 1899.I.431. 224.jz., Képes Krónika 96.c. ("Kynisua")

7. Homokmégy-Halom
Kalocsától 5 km-re K-re emelkedik a ma 105,2 m-es tszf. magasságú Halom. A környezetéből 15 m-nyire kiemelkedő természetes magaslat DNy-ÉK irányú 300 m hosszú és kb. 100 m széles kiemelkedés egy régi vízmeder, a mai III.sz. főcsatorna Ny-i partján. Ott helyezkedik el, ahol a Kalocsát Kiskőrössel összekötő régi út átkelője található. A természetes domb legmagasabb pontján sejthető a királyi udvarhelynek nevet adó “Halom”.
Az itteni királyi “curtis”-t I.Béla király 1061-ben adományozta az általa alapított szekszárdi bencés apátságnak. Csánki 1890. III. 330., Györffy 1987. II.424.

8. Ikervár
Ikervártól K-re 1,7 km-nyire található a napjainkra sajnos elpusztult Fazék-domb. Elhelyezkedését a hozzá hasonló Rózsadombbal egységes rendszerben lehet értelmezni. A településtől K-re húzódó kb. 3 km széles árterület nyugati peremén a Rába, keleti részén pedig a Herpenyő folyik (mindkettő többször változtatta medrét). A két várat - melyekről a település is a nevét kapta - úgy építették, hogy a nyugatibb Rózsadomb a Rába jobb partján, míg a keleti Fazékdomb a Herpenyő balpartján állt. A földmunkák kapcsán elpuszított Fazékdomb helyének relatív magassága 158 m, környezetéből nem emelkedik ki. Megközelíthető a Rábán majd az ún. Műcsatornán átkelve, utóbbi hídjától 750 m-re jobbra leágazó földúton déli irányban 600 m-t megtéve, egy kis árkon átvezető hídtól 100 m-re található a helyszín. 1987-ben jártuk be a területet, melynek közepén egy körülbelül 0,5 m-es kiemelkedés jelzi az egykori halom helyét. A védőárok halvány nyoma még kivehető. Az eredetileg több méter magas Fazék-dombot teljesen elhordták. Egy idős helyi ember elmondása szerint elszenesedett famaradványokat figyeltek meg, vörösre égett föld került elő. Mindenben megegyezett a másik mottéval, nevét jellegzetes csonkakúpos alakjáról kapta. A ma is meglevő földhalomvár, amelyet több idős ember különböző elnevezésekkel említett (Pókadomb, Rózsadomb, Batthyány miniszterelnök tanácskozó dombja), egy markáns Rába kanyarulat közelében a folyó és a Műcsatorna közti területen található a túlparton elhelyezkedő falu központjától 1,2 km távolságra ("iker" várától a Fazékdombtól 1 km választja el). Tszf. magassága 162 m, relatív magasságát (4 m) kizárólag a mesterséges földhalomnak köszönheti. Jelenleg az árkot nád, magát a központi dombot pedig akácos borítja. Megközelíthető a faluból Sótony felé vezető közúton a Műcsatorna hídja előtt, annak partján vezető földúton 750 m-t megtéve, 100-120 m-re nyugatra találjuk. Az egyik legjobb állapotban megmaradt magyarországi motte. 6 m magas, felső átmérője 17 x 19 m-es, építéséhez közel 5000 m3 földet hordtak össze. Ny-ról és ÉK-ről természetes egykori folyómeder övezi, mesterséges árkot mindössze DK felől kelett ásni kb. 20 m szélességben. A két vár a magyar krónikákban 1073. évi esemény kapcsán szerepel. Ekkor "Geminum Castellum"-ban töltötte a karácsonyt Salamon király. Az itteni királyi udvarhely a Rába átkelőhelyénél létesült. 1984. augusztusában Nováki Gyulával és Sándorfi Györggyel elkészítettük a vár geodéziai felmérését. MVV. Vas 44, 177., Gerecze 1906. 974., Sándorfi 1986. 2-3., Herényi 1990. 63.,UB. I. 364 (1255), Képes Krónika 114.c. (Geminum Castellum)

9. Kerekudvar-Várdomb Jászfelsőszentgyörgy, M
Stanczik Ilona 1966-os terepbejárása (Szolnoki Damjanich Múzeum Adattár: A 230-76) középkori kisméretű vár. Pusztakerekudvartól Jászberény felé, a Zagyva balpartján emelkedő domb tetején van, egy "sánc" veszi körbe. A területen csontvázakat találtak. IV.Béla korában királyi aranyművesek laktak itt. Györffy 1987. III. 107-108.

10. Keszthely-Toronydomb
A régészeti topográfia szerint 1880-ban bontották le a kis dombon álló Szent Márton kápolna (1247-ben már említik!) utolsó maradványait. A templom alatt római (?) falmaradványok mutatkoztak. Minden bizonnyal ugyanolyan királyi curtishoz tartozó motte lehetett, mint sok más helyen. Erről kapta a nevét a város és nem Fenékpuszta római castellumáról! Érdekes, hogy helyére ugyanúgy Szent Márton-kápolna épült, mint Udvard (Komárom m.) királyi mottéjára. A jellegzetes útirány és kerülés is látszik, Mint Hegyfalun, Dobrafalván stb.
MRT 1. 94. (21/54. lh.), képe: Hunfalvy 1856-1864. II. 342.

11. Királyhalma (Königsberg) Crihalma, R
A nevét a Királyhalma nevű dombról kapta, melyen a 13-14. században (?) valószínűleg vár állt. Oklevélben 1396-ban említik először "Kyralhalma" formában. A középkorban az erdélyi Fehér megye egyik szigete volt a Szászföldön belül, aminek természetesen oka kellett legyen! MNL XI. 5.

12. Királyháza-temető Korolevo, U
A római katolikus temetőben 4 m magas mesterséges halom emelkedik, átmérője kb. 30 m. Belsejét kőbányának használta a megboldogult plébános - írja Mihalik, még egy arany poharat is találtak benne, mely a plébános birtokába került. 1891-ben kukoricát termesztettek a dombon. "Domus regalis"-ként 1262-ben említik, királyi prédium központja volt, szerepét a 13. században a fölötte épített Nyaláb vár vette át. Magyar neve 1355-től adatolt. Mihalik 1891. 418.

13. Királykút (Königsbrunnen) Bruckneudorf, A
Hasonló elhelyezkedésű a határában a feltételezett "Köningsbrunn" területén a brucki út mentén álló magányos halom. Mindekettőt az 1784-es térkép ábrázolja. Gyaníthatóan a főútmenti királyi motték egyike lehetett. Királyi prédium 1074-ben, melyet Salamon átengedett IV.Henriknek, aki a freisingi püspöknek adta. Györffy 1987. IV. 152-153.

14. Kismegyer-Kápolnadomb
A jelenleg Győrhöz tartozó Kismegyer temetőjében található kiemelkedés feltehetően a Salamon király korában, 1073-ban szereplő királyi udvarhely mottéja lehetett. A domb topográfiai térképről megállapítható alapátmérője kb. 50 m, felső platójának átmérője kb. 20 m, magassága pedig 5 m lehet.
Salamon király a krónika szerint 1073 őszén járt Megyer falujában. A 13. században is királyi szőlősök laktak a faluban. A dombon a XVII. század elején Győr Tarisznyavár nevű elővárát ismerjük. 1809-ban erről a magaslatról irányította József főherceg a győri csatában a császári-királyi és nemesi felkelő sereget a győri csatában. Fehér 1874. 554., Györffy 1987. II. 608., Képes Krónika 113.c.

15. Kőröstetétlen-Árpádvár
A Szolnokot Nagykőrössel összekötő út mentén emelkedik nagyméretű mesterséges domb. A helyi lakosok Pengyom néven ismerik. A topográfiai térkép alapján talpátmérője 50 m lehetett, magassága kb. 4 m, platójának átmérője pedig 25 m körüli. Ábrázolása a Vasárnapi Újság 1880. évi 7. számában jelent meg. Anonymus említi, hogy szerinte Árpád hadai az alpári csatát megelőzően a Tetétlen-hegy mellett ütöttek tábort. A helynév olyan hegyre utal, amelynek nincs teteje, vagyis csonkakúp alakú. A lelőhelyen Thallóczy Lajos, Wagner János és Pulszky Károly 1879-ben rövid ásatást folytattak. A dombtetőn csontvázakat találtak, nyilván egy másodlagos (templom körüli?) temető részletét. Csánki 1890. I.671., Kiss 1988. I.798., Balanyi 1973. 18-19., 22-23., Anonymus 38.c.

16. Lovászad Luising, A
Lovászad német neve Luising, Karácsfáé pedig Hagensdorf. Az egykor inkább Lovászad határához tartozó várhely (ma Karácsfához tartozik, de Ó-Lovászadnak nevezik) a mai lovászadi központjától 1,5 km-re található. A község főutcájának folytatását képező úton közelíthető meg. Jelenleg temető van a területen. Tszf. magassága 225 m, 25 m-rel emelkedik a lapos dombhátat K-ről kisérő Pinka-völgy fölé. A vár csonkakúp alakú, 4 m magas motte, 14 x 20 m-es platómérettel. Védett területének nagysága 0,02 ha. a körülötte lévő árok teljesen betöltődött. A dombon később Karácsfa 1788—ban lebontott temploma állt. Karácsfa 1221 óta szerepel oklvelekben, Lovászadnak csak XV. századi említését ismerjük. Neve alapján éppúgy királyi ménes tarthattak a birtokon, mint pl. Szihalmon. 1998. október 20-án Herényi István társaságában felkerestük a Karácsfa határában, de egykor Lovászad területéhez tartozó, a két falu közös temetőjében található nagyméretű mottét. Több fotót készítettem róla. Körülötte egy terasz húzódik, nyilván egykori árok nyoma. Schad'n 1950. 28., Ulbrich 1950., Prickler 1972. 162., Schmeller-Kitt 1980. 123.

17. Nagyborzsova-Szépasszony-domb Borzsava, U
Az egykori Borsova megye névadó településének határában, a falutól Ny-ra 2,5 km távolságra a Vérke-patak balpartján emelkedik a Szépasszony-domb, egy hatalmas mesterséges földhalom. A községet ma Nagyborzsovának (ukrán: Borzsava) hívják. A 8 m magas domb kerülete 216 lépés (150 m), ebből kiszámítható átmérője 48-50 m. A csonkakúp alakú földhalom felső átmérője 25 m körüli lehetett. A rendkívül impozáns halom emeléséhez ezek szerint közel 9000 m3 földet használtak föl. A korábbi Borsovavártól, amely a mai Vári temetőjének helyén található, mintegy 5 km-re esik. A későbbi beregi királyi birtoktömb korai központja lehetett. Lehoczky Tivadar és Gottesmann Adolf baktapusztai földbirtokos 1879 júniusában egy 3 m széles kutatóárokkal teljesen átvágták, “azonban a leggondosabb figyelem mellett sem találtatott abban más, mint némi csekély cseréptöredék.”
Sipos 1911. 6-7,139., Lehoczky 1881. I. 101-102., Györffy 1987. I. 534-535.

18. Nagyszékely-Basahalom
Miklós Zsuzsa negatív eredményű ásatást folytatott itt, mindössze azt tudta megállapítani, hogy mesterséges nagy földhalom, de nem halomsír. Nagyszékely és Udvari határánál található. Nagyszékely falu neve Paraszt-székely és Lovász-székely volt eredetileg! Más néven Kurucdomb! Nagyszerű domb, mesterségesen lett felhányva. Gaál-Kőhegyi 1971-1972. 283., Miklós 2001.

19. Sátorhely-Törökdomb
Az egykor Nagynyárád határába tartozó Sátorhely-pusztán, a Mohácsot Udvarral összekötő főút K-i oldalán van az ún. Törökdomb. Távolsága Mohácstól 8, Udvartól kb. 3,5 km. Nem messze tőle helyezkedik el a régi Földvár, más néven Ipoltlaka falu helye, ami vélhetően azonos a mai Sátorhellyel. Ugyanúgy a szekszárdi apát birtoka volt, mint Homokmégy-Halom. Utóbbi tény arra utal, hogy talán hasonlóképpen I.Béla adományozhatta az általa alapított monostornak. Rómer Flóris Gerecze Péter által idézett leírása szerint a “Törökhalom” sánccal körülvett, fákkal beültetett halom helyezkedik el az úttól keletre. Területe 6 x 8 négyszögöl lenne (a felső részen?). Ennek megfelelően ábrázolja helyszínt a Baranya megye földrajzi neveit feldolgozó munka vonatkozó térképe is (BMFN II.523.). A topográfiai térkép szerint talpátmérője 50 m körüli lehet, Ny-i felét elbányászták. Magassága 4 m, a Duna ártere felől 10 m-es meredek magaspart övezi. Az 57-es kilométerkőnél 100 m-rel túlhaladva közvetlenül az út mellett van. A szomszédos Udvar település neve jelezheti az eredtei királyi curtist. 1626-ban Athanasio Georgiceo császári kém járt itt, szerinte: a “kis dombot” a janicsárok készítették amikor itt táborozott Szulejmán szultán. Evlia Cselebi 1663-ban járt a helyszínen, akkoriban Császár-dombnak (“Khunkiár tepeszi”) nevezték és egy Hasszán budai pasa által építtetett kioszk állt rajt. Elbeszélése szerint a mohácsi csata idején Szulejmán szultán is itt imádkozott. Kiss Attila 1969-ben megkutatta a Szulejmán szultán sátorhelyének tartott dombot. Az ásatás során kiderült, hogy a domb teljes egészében mesterséges feltöltés eredménye. Visy Zsolt római őrtorony helyének tartja, egy általa bemutatott fotón a domb metszetében "opus spiccatum" rakott alapfal látszik. Ez a falazási mód azonban a kora Árpád-korban is ismert volt (lásd Somogyvár). Bakay 1989. 160. (80. kép), Visy 1989. 121., Visy 2000. 99.(177-180. ábra), Evlia I.223., Gerecze 143., BMFN II.525 (224/85), Györffy 1987. I.302-303, Tóth 1997. 854.

20. Somogyvár (Kortó)-Törökdomb
1999. május 27-én foglalkoztam a korai királyi udvarhelyek kapcsán az egyik legrégibb említésű (az 1002. évi ún. pannonhalmi alapítólevélben) Kortó nevű királyi curtis-sal. Ebben az évben a királyi udvarhelyet I.István király a veszprémi püspöknek adományozta tartozékaival együtt. Sikerült kideríteni ennek pontos helyét is. A mai Somogyvár határában található a török időkig létező Kurtó falu helyét jelző dűlőnév. Lehet, hogy a térképen látható É-D irányú utca az időközben Somogyvárba olvadt falu folytatója. Az utca folytatásában található "Velika Gustja" dűlő déli részén állítólag "török vár állott" valamikor (a helyet Török dűlő, vagy Török domb néven ismerik). Mindezt a Somogy megye földrajzi nevei. Bp., 1974. 124. oldalon írják (28/93. név). Nagyon érdekes volna, ha kiderülne vajon hogy nézhetett ki egy ennyire korai királyi curtis! SMFN 124. (28/93)

21. Szedres-Hidja-puszta (Hegyi)
Nagy motte található a Tolna megyei Szedres-Hidja pusztán is. Ennek felső átmérője 20 x 16 m, magassága 6 m, építéséhez kb. 5300 m3 földet használtak fel. Mindkét objektum jól illik a korai királyi földhalomvárak közé. 2001. március 3-án a szedresi motte kérdését viszgáltam. Az tűnt fel, hogy méretben tökéletes párja az ismert Vas megyeieknek (Ikervár, Hegyfalu, Lovászad). A dombot 1993-ban mérte fel Nováki Gyula és Miklós Zsuzsa. Hidja-pusztától északnyugatra, a Sárvíz mellett található. A túlparton, Medinánál is van egy párja ("Kilátó-domb", más néven Halom. A település közékori Hegyi nevét csakis a mottéról kaphatta. A szomszédos Apáti föld része lehetett "Hidgyaapáti" is, mivel Felső-és Alsóapáti közt jelzi Lipszky János térképe is (1806). Sajnos nem ismerjük pontosan a szekszárdi bencés apátság tolnai birtokait, de ezen a vidéken voltak. Apáti birtok is erről kaphatta nevét. Vagyis lehetséges, hogy éppúgy királyi curtis volt I.Béla 1061-es alapítása előtt, mint a Kalocsa melletti Halom. Wosinszky 1896. I. 251.

22. Szeghalom
A város központjában található. Jelenleg a római katolikus templom álla a településnek nevet adó mesterséges halmon. Talpátmérője 40-50 m, mai magassága 2-2,5 m, de erősen lehordták a múlt századi építkezések kapcsán. 1067-ben Aba nembeli Péter ispánnak (Szihalomhoz hasonlóan!) itt is részbirtoka volt, melyet az általa alapított százdi bencés apátságnak adományozott. Anonymus szerint a honfoglalók itt sikertelenül kíséreltek meg átkelni a Körösön (valójában a Berettyón!). MRT 6. (11/102.sz.lh.), Csánki 1894 I. 654-655., Györffy 1987. I.513., Anonymus 28.c.

23. Szihalom-Árpádvár
A község belterületén, a Rima-patak fölé nyúló, három oldalról meredek lejtőkkel övezett földnyelven található a helyi lakosok által ma is Árpádvárként ismert földhalomvár. É-i, Ny-i és D-i oldalon meredek lejtőkkel övezett domb, amelyet csak keletről lehet könnyebben megközelíteni. A védett terület egy 110 x 85 m-es alapterületű ovális fennsík. A völgyhöz képest 7-8 m-nyire emelkedik ki. Közepén emelkedik a motte-domb maradványa. Alapátmérője kb. 30 m, ma csak 2,5 m magas, felső átmérője 10-15 m. Azonban tudjuk, hogy eredetileg 4 m magas és a mainál jóval nagyobb tömegű volt. A lakosság olyan nagy mértékben hordta el a földet az 1868-ban megbolygatott halomból, hogy a maradványok megmentése érdekében 1885-ben áthoztak ide egy eredetileg 1848-ban állított kő keresztet. A terület ekkori rendezése során alakult ki a ma látható állapot. Létezéséről 1067-ben értesülünk. Ekkor Aba nembeli Péter ispán itteni részbirtokát az általa alapított százdi bencés apátságnak adományozta. Az oklevél említi Szinhalom “curtis”-t és a király lovainak őrzőhelyét. Foltinyi János 1868-ban megkutatta a dombot. Az akkori régészeti ismeretanyag alapján még nem tudta helyesen értelmezni a megfigyelt jelenségeket. Tévesen őskori többrétegű telepnek gondolta. Ugyanekkor Ipolyi Arnold már helyesen azonosította az Anonymus által említett "heggyel". Sándorfi 1980.31-33., Nováki-Sándorfi 1992.19-21., Csánki 1890. I.179., Györffy 1987.I.807-808., Anonymus 32.c.

24. Tetétlen-Kuruchalom
A falun átvezető főúttól keletre, a mai Kossuth, Liszt, Deák és Templom utcák határolta területen található. A 10.000-es topográfiai térkép szerint a település központjában egy ma is 8 m magas, szabályos kerek mesterséges földhalom található. Talpátmérője kb. 80 m, felső átmérője 40 m körüli (?).
A történeti Szabolcs és Bihar megye határán elhelyezkedő falu okleveles említését 1411-ből ismerjük. Rómer Flóris idézi Papp Zsigmondot, aki a Vasárnapi Ujság 1858. évf. 291. lapján azt írta: "e község mai kellő közepén van egy halom, mely hajdan főtáborhelyül szolgált". Csánki 1890. I.527., Kiss 1988. II.641., Mizser 2000. 319., Rómer 1974. 325.

25. Udvard-Kálváriadomb Dvory nad Žitavou, SZK
A helyi hagyomány szerint a Zsitva partján emelkedő Szent Márton halmán még a 19. század elején is láthatók voltak egy nagyobb épület maradványai. A dombon 1855-ben Kálvária épült. A királyi kápolna titulusa volt Szent Márton. I.Géza király 1075-ben a királyi kúriát a kápolnával a garamszentbenedeki bencés apátságnak adományozta. Alexander Ruttkay legutóbb 1994-ben hívta fel a figyelmet az udvardi objektum kutatásának lehetőségére. Angyel 1994. 158-159., Bél 1996. 139., Györffy 1987. III. 461-462., MVV. Komárom 138., Petrovai 2002. 200-201., Ruttkay 1989. 57-107., Ruttkay 1994. 15-16., Szénássy 2002. 79-80.

Rövidítések:

Angyel 1994
Angyel Miklós: Udvard nevezetességei. Bratislava, 1994.

Bakay 1989
Bakay Kornél: Feltárul a múlt? Bp., 1989.

Balanyi 1973
Balanyi Béla: A Nagykőrös határában 1879-ben és 1894-ben folytatott ásatásokról. IN: Studia Comitatensia 2.(1973) 13-35.

BMFN
Baranya megye földrajzi nevei. Szerk.: Babics András és Szita László. I-II. Pécs, 1982.

Bél 1996
Bél Mátyás: Komárom vármegye. Pozsony, 1996.

BHBl
Burgenländische Heimatblätter (Eisenstadt)

Csánki 1890
Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I-V. Bp.,1890-1941. (reprint: Bp.,1985.)

Csorba 1980
Csorba Csaba: Várak a Hegyalján. Tokaj-Ónod-Szerencs. Bp., 1980.

Evlia I.
Evlia Cselebi török világutazó magyarországi utazásai 1660-1664. Bp., 1904. (reprint: Bp., 1985.)

Fehér 1874
Győr megye és város egyetemes leírása. Szerk.: Fehér Ipoly. Budapest, 1874. (a hivatkozott fejezet Matusek Antal munkája)

Fényes 1851
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára I-IV. Pest, 1851. (reprint Bp., 1984.)

Gaál-Kőhegyi 1971-1972
Gaál Attila-Kőhegyi Mihály: Tolna megye Pesthy Frigyes névtárában I-II. IN: BBMÉ 1971-1972. 270-332.

Gerecze 1906
Magyarország műemlékei II. A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. Összeállította: Gerecze Péter. Bp.,1906.

Györffy 1977
Györffy György: István király és műve. Bp., 1977.

Györffy 1984
Györffy György: Államszervezés. IN: Magyarország története I. Főszerk.: Székely György., Bp., 1984. 717-834.

Györffy 1987
Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza.I3-IV. Bp.,1987-1998.

Herényi 1990
Herényi István: Vas megye várai. IN: A Dunántúl településtörténete VII. Szerk.: Somfai Balázs. Veszprém 1989. 61-72.

Hunfalvy 1854-1860
Hunfalvy János: Magyarország és Erdély eredeti képekben. I-III. Darmstadt, 1856-1864.

Kiss 1988
Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára I-II. Bp., 19884.

Kubinyi 1990
Kubinyi András: Árpád-kori váraink kérdése. IN: Castrum Bene 1989. Várak a 13. században. Szerk.: Horváth László. Gyöngyös, 1990. 290-301.

Kubinyi 1992
Kubinyi András: Középkori váraink néhány kérdéséhez. IN: Műemlékvédelem XXXVI. (1992) 117-121.

Lehoczky 1881
Lehoczky Tivadar: Beregvármegye monographiája. I-III. Ungvár, 1881-1882.

Magyar 1985
Magyar Kálmán: Fonyód története az őskortól a középkorig. IN: Fonyód története. Szerk.: Kanyar József. Fonyód, 1985. 25-104. 74.

Mihalik 1891
Mihalik József: Őskori emlékek Ugocsa vármegyében. IN: Arch. Ért. XI. (1891) 410-418.

Miklós 2001
Miklós Zsuzsa: Nagyszékely-Basahalom. In: Régészeti Füzetek Ser I. No. 51. (1998) Az 1997. év régészeti kutatásai. Budapest, 2001. 183-184.

Mizser 2000
Szabolcs megye pesty Frigyes 1864. évi helynévtárában. A szöveget gondozta: Mizser Lajos. In:JAMÉ XLII. (2000) 227-372.

MNL
Magyar Nagylexikon

MRT
Magyarország régészeti topográfiája

Visy 1989
Visy Zsolt: A római limes Magyarországon. Bp., 1989.

MVV. Komárom
Magyarország vármegyéi és városai. Komárom vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., 1907

MVV. Vas
Magyarország vármegyéi és városai. Vas vármegye. Szerk.: Borovszky Samu. Bp., 1898. (reprint: Bp., 1989.)

Nováki-Sándorfi 1992
Nováki Gyula-Sándorfi György: A történeti Borsod megye várai. Bp.,-Miskolc 1992.

Pauler 1899
Pauler Gyula: A magyar nemzet története az Árpádházi királyok alatt I-II. Bp.,1899. (reprint: Bp.,1985.)

Petrovai 2002
Petrovai R. Sándor: Felvidéki kastélyok lexikona. I. Nyitrai kerület. Szlovákia. Révkomárom, 2002.

Prickler 1972
Prickler, Harald : Burgen und Schlösser Ruinen und Wehrkirchen im Burgenland. Wien, 19723.

Rómer 1974
Rómer Flóris bihari munkássága (A bihari útinapló). Közzéteszi: Sz.Máthé Márta. IN: DDMÉ 1974. 283-346.

Ruttkay 1989
Ruttkay, Alexander: Feudalsitze und Fortifikationseinrichtungen im Gebiet der Slowakei vor der Mitte des 13. Jahrhunderts. IN: Zborník Slovenského Národného Muzea, Historia 29. (1989)

Ruttkay 1994
Ruttkay, Alexander: Burgen im Gebiet der Slowakei vor der Mitte des 13. Jahrhunderts. IN: 4. Castrum Bene Konferenz. Zusammenfassung der Vortrage.

Sándorfi 1980
Sándorfi György: Motte típusú várak a történeti Borsod vármegyében. IN: HOMÉ XIX. (1980) 9-41.

Sándorfi 1986
Sándorfi György: Három korai magyar motte. IN: Műemlékvédelem XXX. (1986) 1-7.

Schad'n 1950
Schad'n, Hans P.: Hausberge und Fluchtburgen im Burgenland. IN: Burgenländische Forschungen 9. Eisenstadt, 1950.

Schmeller-Kitt 1980
Dehio-Handbuch. Die Kunstdenkmaler Österreichs. Burgenland. Bearb.: Schmeller-Kitt, Adelheid. Wien, 1980.4

Sipos 1911
Sipos Zsigmond: Borzsova monographiája. Beregszász, 1911.

SMFN
Somogy megye földrajzi nevei Szerk.: Papp László és Végh József. Bp., 1974.

Solymosi 1998
Solymosi László: A földesúri járadékok új rendszere a 13. századi Magyarországon. h.n., 1998.

Szénássy 2002
Szénássy Árpád: Felvidéki Árpád-kori templomok lexikona. I. Nyitrai kerület. Szlovákia. Révkomárom, 2002.

Terei 1998
Terei György: Fejér megye középkori és koraújkori erődítményei. Szakdolgozat (ELTE Régészeti Tanszékek). Bp., 1998.

Tóth 1997
Tóth István György: Útleírás a török hódoltságból, 1626-ból. IN: Századok 132. (1997) 837-858.

UB
Urkundenbuch des Burgenlandes I-IV. Bearb.: Wagner, Hans-Lindeck-Pozza, Irmtraut. Wien-Köln-Graz 1955-1985. (A hivatkozott számok nem oldal-, hanem sorszámok. A dőlt betű arra utal, hogy az oklevél csak a települést említi általában és nem a várat.)

Ulbrich 1950
Ulbrich, Karl: Die Wehranlage Hagensdorf-Luising. IN: BHBl 12. (1950) 54-58.

Vándor 1990
Vándor László: A várépítészet kezdetei Zala megyében. IN: Castrum Bene 1989. Várak a 13. században. Szerk.: Horváth László. Gyöngyös, 1990. 56-67.

Visy 2000
Visy Zsolt: A Ripa Pannonica Magyarországon. Bp., 2000.

Wosinsky 1896
Wosinsky Mór: Tolnavármegye az őskortól a honfoglalásig. I-II. Bp., 1896.

ZMFN
Zala megye földrajzi nevei Szerk.: Papp László és Végh József. Zalaegerszeg, 1964.