Dénes József: A székelyföldi várak

Feltétlenül hasznos, hogy a vita révén újra az érdeklődés homlokterébe kerülnek az erdélyi várak. Hiszen sem a magyarországi várfejlődés nem érthető meg nélkülük, sem nem kaphatunk hiteles és teljes képet az össz-magyar /Kárpát-medencei/ viszonyokról. Ilyen értelemben örvendetesnek tartható, hogy a közelmúltban több tanulmány is megjelent a Székelyföld Árpád-kori váraival kapcsolatban. A Castrum Bene társaság által 1989-ben rendezett konferencia előadásait közreadó kötetben jelent meg Benkő Elek: Kelet-Erdély "korai" kővárai (IN: Várak a 13. században. A magyar várépítés fénykora. Szerk.: Horváth László Gyöngyös, 1990. 68-85.) című tanulmánya. Ebben közölte 14 vár alaprajzi vázlatát és 5 oldalnyi fotót a várakban előkerült Árpád-kori cserepekről. Erre reagált Ferenczi István: Megjegyzések egy véleménynyilvánítással kapcsolatban, amely Kelet-Erdély koraközépkori kővárainak kérdését taglalja (IN: Műemlékvédelem XXXV. évf. /1991/ 220-226.) című írásával. Utóbbira adott válaszát Benkő Elek: Szent László-kori kővárak Erdélyben? (IN: Műemlékvédelem XXXV. évf. /1991/ 227-236.) címen tette közzé. Újra visszatért a kérdéskörre Benkő Elek: A székelyek és a Székelyföld régészeti kutatásának eredményei és feladatai (IN: Aetas. 1993/3. 5-20.) című írásával. Legutóbb pedig Ferenczi István: Sóvidéki várainkról. (Korond, 1994.) című könyvében foglalkozott a témával.

1. Szerintünk a vitatott várak közül 15 lényegében azonos korú lehet. Ezeket Szent László - Könyves Kálmán korára becsülhetjük (noha közülük a szögletes körítőfalúak - Parajd-Rabsonné vára, Csíkrákos-Pogányvár és Sepsibükszád Alsósólyomkő - valamivel fiatalabbak is lehetnek). A két toronyközpontú kisvár Homoródoklánd-Kustály és Felsőrákos-Réka vára - jellegében megegyezik a 11-13. században magánföldesúri birtokokon mindenütt megtalálható típussal. Ezek szerintünk már a 11. század második felében megjelennek - igaz mások szerint csak 1200 körül jelent volna meg a típus.

A 15 várból 12 képviselheti az átlagos határvárak csoportját. Székelyudvarhely-Budvár és Oltszem-Herec vára 1,2 ill. 1,0 ha-os védett területével messze kiemelkedik a 0,1-0,5 ha között szóródó méretű többi vár közül. Tusnádfürdő-Vártető 4,5 ha-os vára pedig valóban beleillik a régi Magyarország királyi birtokain előforduló sima kőfallal övezett nagy alapterületű erődítményei közé (pl. Mátraszentimre-Óvár).

2. Elfogadhatatlannak tartjuk B.E. Castrum Bene cikkében leírt (73.o.) azon vélekedését, hogy a várak - legalábbis részben - valamiféle székely-vármegyei súrlódások miatt épültek volna. Egyértelműnek tűnik, hogy külső ellenség (a kunok) elleni védekezés volt a funkciójuk. Úgy gondoljuk, hogy egy azonos korú, mélységben tagolt védelmi rendszerről van szó. Nem hihető - a várak és a közölt leletek homogenitása miatt - hogy a csíki és a háromszéki várak egy 1166 utáni második várépítési hullámot jelentenének.

3. A vitatkozó felek által pro illetve kontra érvként felhasznált két éremlelet csak azt bizonyítja, hogy Torda és Magyarfráta környékét érinthette egy 11. sz. végi kun betörés. Izgalmasabbnak tűnnek a homoródszentpáli "Béla bán várával" esetleg kapcsolatba hozható és annak idején Kolozsvárra került Béla, László és Kálmán pénzek (vélhetően egy Kálmán korában elrejtett pénzlelet!).

4. A Benkő Elek Castrum Bene-kötetben szereplő cikkében közölt kerámiák szerintünk egytől-egyig olyan típusok, melyek már a 11. században is megvannak (lásd Kiss Attila: Baranya megye X-XI. századi sírleletei. Bp.1983.74., 102-113. táblák - a majsi 970-1100 között használt temető, melynek legkésőbbi sírjait keltezik Szent László denárjai!)

Vagyis szerintünk bátran ki kell mondani, hogy a mellékelt táblázaton szereplő 15 várat közel egyidőben, egy tudatosan megtervezett védelmi rendszer elemeiként - valamikor a 11. század második felében, vélhetően Szent László uralkodása alatt - a magyar államhatalom építette.

Benkő Elek későbbi tanulmányaival
kapcsolatban az alábbiakat mondhatjuk:

1. Igaza van Benkőnek, amikor azt írja "a ma ismert László-kori pénzek - sok más, kora Árpád-kori lelettel együtt - nem a magyarság 11. század végi előrenyomulására, hanem már hosszabb ideje tartó erdélyi létére utalnak" (lásd Erdély története I. 226., 230. oldalakon Bóna István által közölt térképeket).

2. Ugyancsak Bóna idézett összefoglalására hivatkozva Benkő Elek a kolozsmonostori földvár sáncának megújítását Szent László korára teszi. Ezáltal is bizonyítani véli, hogy a 11. századra végig a fa-föld szerkezetű, nagyméretű sáncok lennének jellemzők. Azonban ezt nem jól teszi, tudniillik a vár belsejében vélhetően I. Béla által alapított bencés monostor temploma körüli temető legkorábbi sírjait I. Endre pénzei keltezik. A borsodi földvár legújabb és nagyon jól kontrollált régészeti adatai az építést egyértelműen a 900 körüli évekre teszik, a megújítást pedig 1000 körülre. Így lehetett ez Ó-Kolozsváron, Ó-Tordaváron és egyebütt is. A Szent István korában épített várak az ún. honti típusúak. Újabb mérvadó vélemények szerint a legkorábbi kő- és téglavárak építése is megkezdődik Szent István korában (Bóna István: Az Árpádok korai várai. Debrecen, 1995.)! Ne feledjük, az államalapító király közel fél évszázadig uralkodott. Ami a 990-es években korszerű volt, az 1040 körül már elavultnak számított. Történeti alapon 1041-1044 közé tehető annak a kőfalnak az építése is, amit az abaújvári lepusztult sánc tetején húztak fel (ettől lett "Újvár"). 1074 előtt már teljesen téglából épül a 11. századi kerámiával, pl. cserépbográcsokkal is keltezett Babót vára egy Sopron megyei mélységben tagolt védelmi vonal részeként.

3. A Benkő Elek által döntően 11-12. századra elismert Homoródoklánd-Kustaly várának tipológiailag semmi köze a Sajósárvár (Hont, Alpár ...) típusú karcsú sáncos, 0,5 ha körüli 970-1000 tájára keltezhető várakhoz. Szerintünk az a kőfalas székelyföldi határvárakhoz képest is fiatalabb típus! A 232. oldalon idézett Árdány, Árokalja és Szászpéntek okleveles adatai éppenséggel azt bizonyítják, hogy a felsoroltak nem voltak magánvárak. Tudniillik, ha a nevezettek a 13. században magánkézbe kerültek (lásd Györffy történeti földrajzának vonatkozó helyein!) és oklevelekben mégsem találkozunk a várakkal, az azt valószínűsíti, hogy nemhogy az építésük, de a várként történő felhagyásuk is megelőzi a magánkézbe kerülést. Alighanem itt is a régészeti keltezésekkel van a probléma. Sajómagyarós említéséből nyilvánvalónak tűnik számomra, hogy itt korábbi és későbbi útellenőrző-határvédő várak vannak egymás szomszédságában. Vagyis a 11. század elején még az előbbi ún. karcsú sáncos várak domináltak, ugyane század végén pedig már a kőfalasok. Ez utóbbiak némelyike - mint azt az oltszemi Herec várában talált II. Endre denár tanusítja megérhette akár a 13. század elejét, közepét is.

Azt hiszem, a 10-13. századi magyarországi várak kronológiai kérdéseit egyre jobban sikerül majd a közeljövőben pontosítani, részint egy biztos fogódzókon alapuló kerámia-időrend megalkotásával (figyelembe véve elsősorban a sírokból előkerült, pénzekkel is datált darabokat), részint pedig korszerű természettudományos módszerek alkalmazásával (dendrokronológia, radiocarbon-kormeghatározás). Meggyőződésem, hogy alaptalanok azok a nézetek, amelyek a 11-13. században évszázados, vagy még nagyobb "fáziskésést" feltételeznek a Magyar Királyság és a nyugatibb európai államok között. Hogy csak egy apró példát hozzak, a Vas megyei Góron egy 1060 körüli radiocarbon adatokkal keltezhető "castrum ligneum"-ot, fából épült várat tártunk fel, amely pontosan olyan, mint amilyeneket a bayeux-i kárpit ábrázol Angliában és Franciaországban 1066 táján. Ez a vár a 13. században már elhagyásra került, mint azt a fa lakótorony alapozásához képest szuperpozícióban levő, tipikus késő-Árpád-kori kerámiákat tartalmazó gödör bizonyítja. A várat egyetlen egy, 1238-ra keltezhető (hiányosan fennmaradt) oklevél "castrum Guor" formában - egy vasvári várföld határjárásának pontjaként említi.