ÖRÖKSÉGVÉDELEM
MAGYAR VÁRKUTATÁS 9735 Csepreg, Hunyadi u. 14. telefon: 06 94 365 593 mobil: 06 30 857 2755 e-mail: drdj.atreus@gmail.com
Legfrissebb bejegyzések:
2015-12-03
"Élő Vár Zemplénben" című kiemelt turisztikai projekt bemutatása | részletek FÜZÉRI FELSŐVÁR TURISZTIKAI HASZNOSÍTÁSA,RÉSZLEGES MŰEMLÉKI REKONSTRUKCIÓJA A rekonstrukció célja, hogy Füzér vára – a 16-17. századból fennmaradt gazdag tudásanyag felhasználásával...
2015-11-25
329 év után elérte eredeti magasságát a Regéci Vár öregtornya | részletek Felkerült az öregtoronyra a tetőzet, így az I. Lipót császár és király parancsára 1686-ban lerombolt vár 329 év után elérte eredeti magasságát – mondta el Virág Zsolt projektmenedzser (Magyar...
2015-11-22
Minden bejegyzés
Az Egri Érseki Palota projektjének műszaki zárása | részletek 2015. november 20. Érseki Vagyonkezelő Központ EGRI ÉRSEKI PALOTA KULTURÁLIS, TURISZTIKAI ÉS LÁTOGATÓKÖZPONT SAJTÓKÖZLEMÉNY AZ EGRI ÉRSEKI PALOTA KULTURÁLIS, TURISZTIKAI ÉS... |
1. Hetedhét ország - a törzsek, nemzetségek és fejedelmeikEgy olyan kérdésre keresünk választ, amely - meglepő módon - szinte fel sem merült történettudományunkban. Közel egykorú történeti forrás tanúsága szerint "a türkök (magyarok) hét törzsből állottak". Az Árpád-kori magyar hagyomány pedig egyértelműen "hét fejedelmi személy"-ről, "hét kapitány"-ról tud. A törzsek felsorolását VII. Konsztantinosz bizánci császár A birodalom kormányzásáról című művének 40. fejezete tartalmazza. A vezérnévsornak két változata maradt fenn. Az egyik változatot Anonymus Gestájának 6. fejezete őrizte meg, a másik változatot a krónikák tartották fenn. Ennek az utóbbinak azonos neveket némileg eltérő sorrendben felsoroló variánsai olvashatók Kézai Simon krónikájában illetve a Képes Krónikában. Ismerve a törzsek és vezérek egyaránt hetes számát, és azt az egykorú megbízható forrásból származó értesülést - amit VII. Konsztantinosz idézett fejezete tartalmaz - miszerint a magyaroknál "van fejedelme minden törzsnek", magától értetődőnek tűnik a kérdésfeltevés: mely vezérek álltak az egyes törzsek élén, hogyan kapcsolható össze a törzsnévsor a vezérnévsorokkal. Mielőtt áttekintenénk a probléma megoldásának eddigi kísérleteit, táblázatban közöljük a fennmaradt névsorokat: 1. táblázat
Kérdésünk megválaszolását majdnem lehetetlenné teszi, hogy a törzsnevek a magyar krónikásoknál nem szerepelnek, így közvetlenül a források alapján nem mutathatunk ki törzs-vezér kapcsolatot. Hogy a törzsszövetség emléke mégsem tűnt el nyomtalanul, Anonymus Gestájának egy helye jelzi, ahol a honfoglaló magyarok népneveként említi a "hétmagyar"-t. Igaz a Gesta más helyein állandóan visszatérő fordulata: "a hét fejedelmi személy, aki a hétmagyar nevet viseli" (vagyis a "hétmagyar" azt jelentené, hogy hét vezér). Azonban, hogy mégis népnév az eredeti jelentés, jól mutatja más nomád törzsszövetségek elnevezése, melyekben jelzik a törzsek számát, "tokuz oguz" (kilenc oguz), "on ok" (tkp. tíz nyíl), "szekiz tatár" (harminc tatár) vagy éppen a magyar nép kialakulásában nagy szerepet játszó "onogur" (tíz ogur) és még folytathatnánk. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a "hétmagyar" is ebbe a sorba tartozik. Felmerült kutatásunkban, hogy nem hét lenne a törzsek valódi száma, hanem ez csak egy mesés, mitikus szám volna. A gondolat hátterében természetesen az áll, hogy az európai népek az onogur névből képzett neveken (ungar, vengr, hongrois stb.) ismernek bennünket, ez a népnév pedig tíz ogur (tkp. tíz törzs) jelentésű. Emiatt ellentmondás van a "hétmagyar" és az "onogur" (tíz ogur) között, amit valahogyan fel kell oldani. Ennek kézenfekvő módja az, hogy a hetes számot mitikusnak nyilvánítjuk. Hogy a megoldásnak nemcsak ez az egy módja képzelhető el, jelzik Vékony Gábor eredményei, melyek szerint az "onogur" etnikumot a honfoglaló magyarok, vagyis a "hétmagyar" törzsszövetség népe a Kárpát-medencében találta. Vagyis semmi szükség nincsen arra, hogy a két nép törzseinek a számát összeegyeztessük. Erősen a hetes szám elfogadása mellett szól az is, hogy VII. Konsztantinosz név szerint felsorolja a hét törzset, illetve valamennyi törzs neve helynévként fennmaradt a Kárpát-medence magyarok lakta egész területén. Tehát van egy teljesnek és hitelesnek tűnő névsorunk "hétmagyar" törzsszövetség törzseiről, azonban forrásunk egyik törzsnél sem nevezi meg annak vezérét és a magyar hagyomány vezérnévsorait pusztán a hetes szám alapján kapcsolhatjuk a törzsnévsorhoz. Egyetlen fogódzónak az tűnik, hogy a "megyer" törzsnév minden bizonnyal kapcsolatos a "magyar" népnévvel, annak magas hangrendű alakja. Eszerint a "hétmagyar" törzsszövetség vezető törzse eredetileg a "megyer" lehetett, így az egész törzsszövetség élén álló "első fejedelem" nemzetsége állt a "megyer" törzs élén. Ebből a logikából kiindulva sokat számára nyilvánvalónak látszott, hogy az Árpádok törzse volt a "megyer". Itt kell megjegyeznünk, hogy a logika természetesen jó, ám Konsztantinosz 38. fejezete szerint ("A türkök népének eredetéről...") a magyar törzsszövetséget Levedi szervezte meg, aki az "első vajda volt". Ezt a tényt, még Árpád dédunokája, Tormás sem tagadta, akitől VII. Konsztantinosz magyarokról szóló információit szerezte. Vagyis eszerint a gondolatmenet szerint inkább Levedi nemzetségét sejthetjük a "megyer" törzs élén, semmint az Árpádokat. Mint látni fogjuk az eddigi vélemények áttekintésénél, a törzsnév etimológiáján kívül jelentős szerepet kapott az a szempont, hogy az adott kutató által egy-egy vezérrel kapcsolatba hozott területen előfordul-e vagy sem a feltételezett törzs neve helynévként. Még a múlt században Nagy Gyula vetette fel, hogy a szerinte Árpád törzse által megszállt területen "megyer" helyneveket találunk, így a "megyer" törzs lenne az Árpádok törzse. Ez természetesen jól összhangban volt a vezető törzsről alkotott elképzeléssel, illetve azzal a feltételezéssel, hogy a törzsszövetség élén kezdettől az Árpádok álltak. Ugyancsak a helynevek alapján jutott merőben ellentétes véleményre Györffy György: "Abból, hogy a Duna jobb partján, ahol Árpád fel és alá vándorolt (Fejér, Tolna és Baranya megyében), egyedül a Tarján helynév hiányzik, arra következtethetünk, hogy ez lehetett Árpád törzse, a központi törzs." Lehetségesnek tartja azt is, hogy egy másik vezér - Kurszán - nemzetségét is ez a törzs tartotta el. Érvelésében támaszkodik a "tarján" törzsnév etimológiáján túl arra is, hogy az a hét törzs felsorolásában a középső helyen áll. Míg Nagy Gyula illetve Györffy György csak egy-egy törzsnek tudott vezért találni, addig az utóbbi években két teljeskörű megoldási kísérlettel is találkoztunk. Földes Péter a különböző vezérnévsorok közti alapvető eltérést azzal véli feloldani, hogy Anonymus listáját a személynevek felsorolásának tartja, míg a krónikákban fennmaradt névsort ugyanezen személyek méltóságneveinek tekinti. Eszerint a hét vezér hét különböző méltóságot viselt volna. Nagy kár, hogy a hét feltételezett méltóság közül négy esetben azok létezésére kitalálójuk szellemes érvelésén kívül semmilyen bizonyítékunk sincs. A források hallgatásán túl ellenük szól az is, hogy Konsztantinosz szerint kifejezetten három törzsszövetségi méltóság létezett. Földes ezt az egyesített vezér- és méltóságnévsort veti össze aztán a törzsek felsorolásával és jut további messzemenő következtetésekre. Györffyhez hasonlóan a törzsek előkelőségi sorrendjét úgy képzeli el, hogy a névsorban középen álló "tarján" a legelőkelőbb. Herényi István elgondolásának lényege az, hogy a törzsnévsort és az Anonymus által hagyományozott vezérnévsort egymás mellé rakva megkapjuk az összefüggést, mivel egyik névsor sem véletlenszerű felsorolást tartalmaz. Azonban a véleményünk szerint is helyes alapelvet következetlenül alkalmazza. A hagyományos megyer-Árpád azonosítás hatására, illetve a Györffy által feltételezett tarján-Kurszán kapcsolat kedvéért eltér Anonymus sorrendjétől. A valószínűsíthető megoldás kulcsa véleményünk szerint két dologban rejlik. Egyrészt helyesen kell értékelnünk a névsorok jellegét, másrészt - amennyiben ez lehetséges - olyan vezérnévsort kell rekonstruálnunk, amely összevethető a X. századi törzsnévsorral. A névsorok jellegének helyes értelmezését abban látjuk, hogy ezek rang és előkelőség szerinti felsorolások voltak. Jó analógiák mutatják, hogy a nomádoknál első törzsnek lenni rangot jelentett. A "tokuz oguz" törzsszövetségnél a törzsnévsor élén a kagán törzse áll. De nemcsak a törzsek, hanem a vezetők felsorolása is szigorúan a rangsorrendet követi. Kül tegin orkhoni felirata pl. így kezdődik: "Én, az Ég-Istenhez hasonló az Égtől született türk Bilge kagán ebben az időben uralkodtam. Szavaimat hallgassátok végig először is ti, fiatalabb testvéreim és fiaim, s veletek együtt minden nemzetségem és népem. Jobbra ti, sadapit bégeg, balra ti tarkanok és bujruk bégek, harminc tatárok..." Vagyis a sorrend: a kagán nemzetségének tagjai, a jobbra levők, a balra levők, végül a meghódolt népek vezetői. Tehát a felsorolások nem a hadrendben elfoglalt helyet tükrözik. Nincs okunk ezért a törzsnévsort úgy felfogni, hogy az jobbról balra, vagy balról jobbra haladva adja meg a törzsek harcosainak csatatéren vagy táborozáskor elfoglalt helyét. Hogy első törzsnek lenni rangot és megbecsülést jelentett, Konsztantinosz 39. fekezetéből is tudjuk, aki a kabarokról írja: "a háborúkban legerősebbeknek és legbátrabbaknak mutatkoztak a nyolc törzs közül, és háborúban elől jártak, az első törzsek rangjára emelték őket". Nem véletlen, hogy a 40. fejezetben (A kabarok és a türkök törzseiről) minden egyes törzsnél megadja annak sorszámát: "Első a kabaroknak a ...törzse, második a Nyekié, harmadik a Megyerié..." Érdekes, hogy az utólag csatlakozott kabarok szerepelnek a törzsnévsor elején, pedik pár szóval az idézett kedvező minősítés előtt a császár "holmi kabaroknak" titulálta őket. Feltételezzük, hogy a csatlakozott népek az "első fejedelem" ellenőrzése alá kerültek. Konsztantinosz, ha nem akarta megbontani a hét magyar törzs felsorolását, tkp. két lehetőség között választhatott, vagy a hét magyar törzs elé, vagy mögé teszi a kabarokat. Az előbbi megoldást választotta, valószínűleg a jelzett okból, tehát mert közvetlenül a törzsszövetség feje, az "első fejedelem" rendelkezése alá tartoztak. Emiatt említhették magyar informátorai első helyen a kabarokat, még a hét törzs felsorolása előtt. A vezérnévsoroknak is nyilvánvalóan ezt a logikát követhették. Hogy a magyarok a vezéreiket rang szerinti sorrendben emlegették, azt határozottan tudjuk Konsztantinosztól, aki az információit olyan autentikus emberektől szerezte, mint "barát"-jától, Árpád dédunokájától Tormás ("Termacsu") hercegtől és "Turkia" harmadik fejedelmétől, Bulcsútól.
A következőket tudjuk meg: Úgy vélem mindebből két következtetés adódik. A "jila" a második, a "karcha" a harmadik fejedelem méltóságneve, a törzsszövetségi méltóságok pedig az egyes vezéri családokban öröklődtek, az Árpádoknál éppúgy, mint Bulcsúéknál. Persze ez nem jelenti azt, hogy visszamenőleg is egészen a törzsszövetség megalakulásáig ugyanaz a család birtokolta volna az egyes tisztségeket. Jó példa erre az "első fejedelmi" rang, amelyet az Árpádokat megelőzően Levedi nemzetsége birtokolt. De a "második fejedelem", a gyula méltóság is a honfoglaláskor Kurszán nemzetségéé lehetett, míg a 10. század közepén ugyanezen a poszton Sarolt apját, a "nagyobbik" Gyulát találjuk, aki az Anonymusnál megőrzött geneológia szerint a honfoglaló Tétény vezér unokája volt. Tehát kézenfekvőnek tűnik, hogy a vezérnévsorban első helyen az "első fejedelem", második helyen a "második fejedelem", a harmadik helyen a "harmadik fejedelem" állt és őket követte a további négy törzsfő. Ha megnézzük a ránk maradt névsorokat, akkor azt a tényt, hogy Árpád a névsorok első helyén szerepel, ezzel teljes összhangban levőnek értékelhetjük. Az egykorú források adataiból következően, minden bizonnyal Kurszán töltötte be a gyula ("második fejedelem") méltóságot a honfoglalás idején, ezzel összhangban van az, hogy Anonymusnál Kurszán a harmadik helyen szerepel, ugyanazon a helyen tehát, ahol a krónikák névsoraiban Gyula. Viszont a két első méltóság közé "betolakodott" a névsorokba Szabolcs. Egyetértve Györffy György érveivel, miszerint Szabolcs az Árpádot követő második fejedelem volt (Árpád utódja az "első fejedelem" méltóságban), úgy véljük, a vezérnévsor második helyén való szereplése valamelyik krónikás jóhiszemű tévedésének a következménye, aki összetévesztette az uralkodási sorrendet a vezérnévsorban elfoglalt hellyel. Megkockáztatjuk a feltevést, hogy ez a krónikás Anonymus lehetett, aki a "regösök csacsogó énekéből" hallhatta a dicsőséges honfoglaló hét vezér felsorolását. Az ő vezérnévsorában csak az ötödik helyen szerepel olyan név, amely semmiképp sem tekinthető Árpád és Kurszán vezértársának ("Tas, Lél apja"). Tasról Konsztantinosz írja, hogy Árpád unokája volt és felsorolásának logikájából egyenesen következik, hogy a feljegyzés idején uralkodó Fajsz ("Falicsi") nagyfejedelem ("első fejedelem") után akkor éppen ő volt az Árpád-nemzetség legidősebb élő férfitagja, a trónörökös. Szabolcsról érvek sora valószínűsíti, hogy Árpád uralkodása alatt ugyancsak trónörökös volt. Feltesszük, hogy az eredeti hét vezér névsorában ő volt az ötödik helyen. Mivel a Györffy György megállapítása szerint zömmel X. század közepi vezérneveket tartalmazó Képes Krónika-beli vezérnévsorban az ötödik helyen szintén Lél áll (Anonymus szerint Tas fia), valószínűnek érezzük, hogy a hét magyar törzs közül nemcsak az első "nyék", hanem az ötödik "jenő" is a nagyfejedelmi nemzetség vezetése alatt állt, a mindenkori trónörökös irányította. "Tas, Lél apja" utólagos betoldásával egy honfoglaló vezér kiesett Anonymus névsorából. Furcsa módon, talán leszármazottainak XIII. századi lecsúszott helyzete miatt, Anonymus elfelejtette szerepeltetni a Gestában a kalandozó hadjáratok leghíresebb vezérének, Konsztantinosz egyik tárgyalópartnerének, Bulcsúnak a honfoglaláskor élt felmenőjét. Pedig ha valakiről, akkor róla tudjuk, hogy nem egy hirtelen felkapaszkodott nagyság volt a X. század közepén, hiszen már az apja Kál ("Kali") is a magyar törzsszövetség harmadik fejedelmi méltóságát töltötte be. Nemzedékrendi okokból valószínűnek tűnik, hogy Bulcsú nagyapja lehetett a 10. század közepi karcha-család honfoglaláskori képviselője a vezérek között. Hangsúlyoztuk korábban, hogy Konsztantinosz szerint a törzsszövetségi méltóságok öröklődtek az azokat birtokló nemzetségek tagjai közt, azonban mind az első, mind a második fejedelmi méltóság története bizonyítani látszik, hogy bizonyos politikai változások hatására a méltóság birtoklása átmehetett egyik nemzetség kezéből a másikba. Például az a nemzetség - véleményünk szerint a "megyer" törzs vezéri nemzetsége - amely a IX. században eredetileg megszervezte a hét törzs szövetségét és Levedi személyén keresztül az "első fejedelmi" méltóságot birtokolta, a IX. század végén már csak a "második fejedelem" posztját tudhatja magáénak, hogy aztán valamikor Kurszán 904-évi megölését követően azt is kénytelen legyen átadni egy feltörekvő nemzetségnek, az új gyula-családnak, Tétény leszármazottainak. Mindezzel arra kívántunk rámutatni, hogy noha kézenfekvő lenne azt feltételezni, hogy Szabolcs második helyre való utólagos áthelyezése miatt harmadik helyre szorult Kurszán, Bulcsú honfoglaláskori ősét a harmadik helyről szorította ki, egyáltalán nem bizonyos, hogy így is volt (vagyis, hogy Bulcsú nemzetsége már a honfoglalás idején a "harmadik fejedelmi" méltóság birtokosa volt).
Feltételezzük, hogy a X. század első két évtizedében nagyarányú belső hatalmi átrendeződés zajlott le a magyar törzsszövetségen belül. Valószínűnek tartjuk, hogy nem csak a "gyula", hanem a "harka" méltóság betöltésében is változás állt be. A ránk maradt törzsnévi helynevekből úgy tűnik, hogy a két legvitálisabb törzs (mivel a legtöbb helynevüket ismerjük), a "keszi" és a "kér" lehetett a honfoglalás utáni időkben. Ha eddigi gondolatmenetünket elfogadjuk, azt kell állítanunk, hogy Tétény törzse lehetett a "keszi". A másik erős nemzetség állhatott a "kér" törzs élén, Bulcsúék családja. Úgy véljük, hogy Anonymus számára (talán a "regösök csacsogó énekéből") világos lehetett, hogy Huba a honfoglaláskor azt a szerepet játszotta, azt a méltóságot viselte, amit később Bulcsú, vagyis "harmadik fejedelem" volt, azért tette vezérnévsorában arra a helyre, ahol eredetileg Bulcsú nagyapja állhatott. Ezek után a feltételezett eredeti vezérnévsor: Konsztantinosz 40. fejezetének szövege alapján valószínűnek látszik, hogy a törzsek ottani felsorolása közvetlenül a Kárpát-medencei honfoglalást megelőző idők sorrendjét tükrözi, így összevethető a honfoglaló vezérek névsorával. A két névsor azonos logikájából következően megragadható a vezérek és törzseik közti kapcsolat. Mint a következő fejezetben láthatjuk majd, a vezérek és a "törzsek" helynévi nyomai is meg fogják erősíteni következtetéseink helyességét (5.,6.táblázat). Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére |
Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Grafikai Stúdió
|